Századok – 2015
2015 / 5. szám - Dobszay Tamás: "A falu jegyzője" Az alsófokú igazgatás személyi feltételeinek kérdése a rendiség utolsó évtizedeiben
1062 DOBSZAY TAMÁS katonatartás és adózás tekintetében valóságos publikus szolgálattevőnek tartja". Bihar megye a községi jegyzők feladatává tenné újabb állami feladatok teljesítését is. Követe a vármegyék által minimumot akart a jegyzői fizetésekre meghatároztatni legalább a terhet vállalni tudó területek számára. Megmondja az indítékot is, amely különösen kitűnik ott, „hol a [megyei] tisztviselők kevés számát az alkalmas Nótáriusok pótolják”.22 A jegyzőkkel kapcsolatos ilyen felszólalások területi megoszlása egyben azt is mutatják, hogy sokszor milyen nagy szerepe volt a helyi feltételek által parancsolt megyei érdeknek az utasítások tartalmának meghatározásában. Ezzel azokhoz az indítványokhoz érkeztünk, amelyek az igazgatás javítása érdekében mind a földesúr, mind a község rovására a törvényhatóságok beleszólását növelnék. Szemben az előző véleménycsoporttal, ennek indítéka itt nem a községi lakossággal szembeni rendi szempontú és politikai természetű bizalmatlanság, hanem egyértelműen az igazgatási érdek. Kétségtelen, hogy ez nem a falusi önkormányzatnak kedvez, mégis a közhatalom erősítését eredményezné a magánhatalommal szemben. Nógrád a megyék által szervezett, míg Borsod fent említett véleménye a községek által felfogadott körjegyzők állítását szorgalmazta. Utóbbi szerint azért, hogy „a jegyzők jól dotáltatván ügyes emberekből választassanak... szükséges, hogy oly helységek melyek ilyetén külön jegyzőket nem tarthatnának, többen egyesítve tartsanak jegyzőt.” A személynök szerint ezt a törvény nem zárja ki, tehát ez az egyes megyék dolga lenne.23 Palóczy László viszont a törvényi szintű rendezés mellett érvelve tudatosan nyúlt vissza a felvilágosult abszolutizmus korábbi kezdeményezéséhez, és a törvényi rendezés szükségességéhez, hiszen az eddig is fennállt lehetőség dacára sem alakultak körjegyzőségek. Mások az elbocsátás korlátozásával remélik a jegyzői státus helyzetének javítását. A békési Novák Antal a jegyzőket is elsodró zavargások által érintett tiszántúli megyék véleményét tolmácsolja javasolva, hogy „sem az úr, sem a Község önkényének kitétetve ne maradjon, hogy őt hivatalától megfosztani ne lehessen, hacsak az ellene fennforgó vád bé nem bizonyíttatik, és kitétele törvény [azaz bírósági ítélet] útján el nem rendeltetik”. Ezt egyébként a községi önkormányzatiságot amúgy leginkább pártoló tolnai Bezerédj is támogatta. Nagy Pál említett javaslatára a rendek a kerületi tanácskozás során a törvénytervezetbe illesztették, hogy a .jegyzők pedig egyedül törvényes bíróság ítélete által lesznek elmozdíthatok”.24 Bár az urasággal szemben mondják ki, a javaslatba vett bírói ítélet (mint az elbocsátás feltétele), a jegyzőt, mint tisztviselőt nemcsak az úri, hanem mindenfajta önkény ellen védelmezi. Az ellen is, hogy a falu küldje el például felsőbb állami rendelkezések köteles végrehajtásában való részvétel miatt. Ez a községet és az uraságot is korlátozó intézkedés viszont az alsófokú igazgatás személyi feltételeinek komoly javulását jelenthette 22 Ogy. Jkv. 1832-36. IV 211. 23 Uo. 24 Felséges Első Ferencitől]... Pozsony szabad kir. városába 1832-ik esztendő karácson havának 16. napjára rendeltetett Magyar Ország gyűlésének írásai. I-VII. Pozsony 1832-1836. I. 299.
