Századok – 2015
2015 / 5. szám - Dobszay Tamás: "A falu jegyzője" Az alsófokú igazgatás személyi feltételeinek kérdése a rendiség utolsó évtizedeiben
helység szolgája”. Baranya megye ezzel kezdte a szabad jegyzőfogadás melletti felszólalások sorát: „a jegyzőkre nézve..., ha az illető Község azokat, mint a Redactio tartja, szabadon fogadhatják, akkor bárkinek a befolyása is felesleges. ... Kívánja tehát, hogy [félfogadásuk esetében] a következő szavak a’ Földes Urnák jóváhagyása’ mellett, kihagyassanak. Ezen jóváhagyás nyit némiképp utat a megtagadásra."17 Somssich Miklós, Somogy liberális követe is a jegyző községi érdekvédelmi szerepét domborítja ki: „Küldői nem kívánván a parasztot örökös gyámság alatt tartani, a Nótáriusnak szabad választását minden befolyás, vagy jóváhagyás nélkül a helységnek által engedik, javallja ezt azon környülállás is, hogy a Nótárius a helység javát tekintve az Uraság tisztje elleni controlériát viszi.”18 Fent már idézett felszólalásában Felsőbüki Nagy Pál is — a jegyző közigazgatási szerepének fontosságára utalva — a földesúri beleszólás visszaszorítására szólított fel. „Oly időket élünk, hol ezek [a jegyzők] béfolyása napról napra nő. Azért ne legyen a földesúrnak jusa őt elmozdítani", hanem a földesúr bejelentése alapján csak a megye, és csak meghallgatása után mozdíthassa el.19 E szónokok tehát a közhatalmi befolyás némi növelésével erősítenék a jegyző ingatag helyzetét, elsősorban a magánhatalom rovására és a községek javára. Ennek hátterében az a megfontolás is húzódhat, hogy várható volt a jegyzők tovább növekvő községi érdekvédelmi szerepe a törvénybe iktatni tervezett legelőelkülönítések és örökváltságok során.20 A földesúri befolyás és magánhatalom védelmezői egyfelől az igazgatási érdeknek az ingatag községi lakosokkal szembeni védelmére hivatkoztak, másfelől arra a tényre, hogy tervezetett úrbéri törvényekben biztosított félteleknyi legelőjárandóság révén az uraság is hozzájárul a jegyző eltartásához. Utóbbit a jegyzőfogadásba és elbocsátásba történő földesúri jóváhagyás fenntartása mellett érvnek tekintették: „Ki valakinek beneficiumot ád, annak jusának kell lenni azt meg is választani, márpedig tudva van az előbbeniekből, hogy a Nótáriusok a Földesurak által dotáltatnak”. Veszprém megye követei azonban nyíltan kifejezték a rendies, nemesi álláspont valóságos, a jogi érvek mögötti, nyersen földesúri hatalmi-politikai indítékát is: „A nótárius morális caracterétől is igen sok függ; példák vannak, hogy magok rendeltetése célja ellen [helyett] gyakran zavarokat tesznek” - utalnak a jegyzőknek a község érdekében folytatott küzdelmekben játszott kulcsszerepére. A megye ezért nemcsak a földesúr, hanem a megye, tehát általában mindenfajta felsőbbség beleszólását növelné a község rovására, akárcsak Ugocsa, melynek követei szerint „tudniuk kell a megyéknek, minémű gondolkodású emberek azok, akik a Községek azaz a legszámosb emberek bizodalmával felruháztatnak”.21 A harmadik, leginkább a Tisza-vidéki megyék egy része által vallott nézet „a községek bíráit és jegyzőit cselédeknek nem tekinti, hanem főként policia, AZ ALSÓFOKÚ IGAZGATÁS ... KÉRDÉSE A RENDISÉG UTOLSÓ ÉVTIZEDEIBEN 1061 17 Ogy. Jkv. 1832-36. IV 210. 18 Ogy. Jkv. 1832-36. IV 212. 19 Vö. a 6. jegyzettel. 20 Szentes mezővárost Boros Sámuel jegyző képviselte a legelőelkülönítési és az örökváltsági tárgyalások és szerződés folyamatának minden lépésekor. Barta László: A szentesi örökváltság. Szeged 1979. passim 21 Ogy. Jkv. 1832-36. IV 216.
