Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Az ideológiai ellenfél és a politikai ellenség elkülönítésének problémái. Sajtóvita a baloldallal való együttműködés lehetőségeiről 1943 tavaszán
102 HANTOS-VARGA MÁRTA Ion” felvetett gondolatára az, amelyet a szövetkező erők éppen elkerülni akartak. Mattyasovszky imigyen fogalmaz: „A liberális, demokrata politizálás és a marxizmus összefogása ugyanazt a veszedelmet rejti, ugyanannak a forradalmi hangulatnak a szálláscsinálója lehet, mint 1918-ban.” Április elejére egy másik tanulság is evidenciaként mutatkozott meg. A szavak, a leírt gondolatok másnál, máskor, másképp elevenedtek meg. A partikuláris politikai érdekek minden értéket gyanúba kevertek. A Magyarság mellett a most nyíltan színt valló Függetlenség is hivatkozott a Nemzeti Újság zárszavára: „Aki magyar Magyarországot akar, az nem menetelhet együtt, nem küzdhet együtt — a legszebb célokért sem — a szociáldemokrata párttal, amelyet a nemzeti keresztény közvélemény sem a múltért föl nem ment, sem a jelenben nem akar vele semmi közösséget, sem a jövőt nem hajlandó könnyelműen rábízni bármiféle közreműködésére.”65 Az eredeti szövegkörnyezetben az erélyes közlés teljes elhatárolódást jelentett, s visszautalt Szakasits revelációval felérő, invitáló66 szavaira. A katolikus szerző optikája és egész érvrendszere az ütköző világnézetek talaján mozog. Nem hiszi el, hogy a vallástalan, internacionalista, osztályharcos marxizmus kísérő utitárs lehetne. Képtelen elvonatkoztatni a bolsevizmustól, s az 1910-es, 1920-as évek sokszor erőszakosságig menő verbális vagy tettleges civódásaitól. A „keresztény” meggyőződés oppozíciója nála az istentelen szemlélet és az egyházellenes vélemény, a „magyar” és „nemzeti” gondolat antonimája pedig a szocialista elv. E konfliktus Marschalkó Lajosnál67 rögvest faji köntösben ugrik elénk. Úgy tálalja a „súlyos szavú katolikus lap” általa idézett sorait, mint amely mögött a hivatalos egyház „legfőbb képviselőinek” állásfoglalása állna, s közben fondorlatos utalásokat tesz az összefogó zsidóságra.68 „Ködösítő törekvésnek”, „különös célú testvériesülésnek”, végül „népfrontnak” nevezi a „marxizmus és a nagytőkés liberalizmus” társulását, a „munkásság, a parasztság és a progresszív intelligencia” közeledését. A szociáldemokraták nem hagyták magukat. A szakszervezetek előző heti jubileumi ünnepségéből erőt merítve a Népszava vezércikke69 magabiztosan jelentette ki, hogy a munkásság „ismeri társadalmi létének történelmi jelentőségét”, mert munkája nélkül „nincs élet, haladás, kultúra”, de tiszteli más rétegek szerepének fontosságát is. Nem tagadják meg a tömörülés, az „értelmes és az érdekek összhangján alapuló kapcsolatok” és a „becsületes szövetségesek” keresésének gondolatát. Sőt a párt „minden vércsevijjogás ellenére szép és jó 66 Lásd 60. jegyzet. 66 „Ha a legfőbb célokban megvan az egyetértés, hogy Magyarország magyar ország maradjon, hogy független legyen és maradjon kifelé - mindenkivel szemben - s szabad ország legyen befelé [...] mi az akadálya lehetne annak, hogy világosan és félreérthetetlenül elénk álljon egy olyan program, amely egy becsületes munkaközösségben születik meg és útmutatóul szolgálhat egy talán nem is rövid együtthaladás számára?” Szakasits Árpád: A történelem és ami történelemmé lesz. Népszava, 1943. március 21. 1. 67 Marschalkó Lajos: „Nép, föld, szabadság”. Függetlenség, 1943. április 4. 3. 68 Szekfu Gyula könyve, a Három nemzedék „remek jobboldali antiszemita” műként kap elismerést tőle. 69 Szakasits Árpád: Tanulságok. Népszava, 1943. április 4. 1.
