Századok – 2015

2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Az ideológiai ellenfél és a politikai ellenség elkülönítésének problémái. Sajtóvita a baloldallal való együttműködés lehetőségeiről 1943 tavaszán

SAJTÓVITA A BALOLDALLAL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS LEHETŐSÉGEIRŐL 101 rata pártot „újra politikai tényezővé akarja előléptetni”, s „a nemzet fontos életkérdései körül bármiféle szerepet” szánna neki. A kimért felszólalás nem párosult pamflet stílussal. Az írás — szerzőjének történelemszemléletéhez iga­zított — példái igyekeznek tényszerűek lenni. A szarkasztikus beszédmód és a hamisítás a szélsőjobboldal kelléktárához tartozott. Ez veszélyes játszma kezdete lett. Mattyasovszky Kornél a Magyar­ságban64 * sorozattá összeállt megjegyzéseivel új vágányokra terelte a kérdést. Vonalvezetésével és kifejezései összeválogatásával két dolgot sulykolt. Azt, hogy a „programmatikus elgondolások és tervezgetések” életre hívója a rend­szerváltást előkészítő baloldal, mellyel szemben — a csupán „bizonyos kérdé­sekben” egyet nem értő — keresztény nemzeti és nemzetiszocialista pártoknak a .jobboldali egység” megteremtése végett össze kell fognia. A kijelentések és felhívások váltakozása, továbbá a dichotómikus megközelítés a szókincsben is megjelenő háborús hangvételt erősítették. Mondataival azonnal a feszültség ál­lapotába helyezi publikumát: a marxizmus hazai képviselőinek hetek óta tartó „szellemi és politikai harc jellegét felöltő mozgolódása” tudatos és tervszerű tá­madás, melyről „a magyar jobboldal lapjai eleinte hallgattak”. Mattyasovszky­­nál a „baloldali front” ellenképe a „nemzeti társadalom”, továbbá a marxizmus és a „demoliberalizmus” eredményes fékezője a szélsőjobboldal. A „szocialista munkásság, a magyar parasztság és az un. szabad értelmiség egyetlen táborba” állását és célkitűzéseit (már jelzőivel is) átcímkézi. A stabilitásra törekvésből „kibontakozási politika” lesz, az alkotmányos keretek között végbevitt demok­ratizálódás vágyából pedig konkrét akarat „más politikai irányzat meggyöke­reztetésére”, s eltökélt cselekvés olyan politikai rendszer alkotására, melyben a „Kárpát-medencében lévő népcsoportoknak élniök kellene”. Ámde a szerző az 1939-es választásokra utalva cinikusan állította, hogy a szociáldemokratáknak „semmiféle politikai, társadalmi vagy gazdasági hatalma, jelentősége - és jövője sincs”, merthogy a jelenben a „korszerű népi és nemzeti életet” képviselő, szi­lárd alapokon nyugvó keresztény és nemzeti politikai rendszer uralkodik. Né­miképp logikai ellentmondás, hogy akkor miért szükségeltetik a konzervativiz­mussal és a katolicizmussal való gyakorlati szövetség. A nyilas újságíró hosszú eszmefuttatása utolsó szakaszában minimalizál­ni igyekezett a jobboldal eszmei, politikai ellentéteit. Alapfelvetésével és egyes kijelentéseivel azonban gyors, teljesen elutasító reakciót váltott ki - katolikus oldalon. Az általa feldicsért Nemzeti Újság hamarosan kikérte mind az össze­tartás eshetőségét, mind a csekélynek mondott ideológiai távolságot. Első tanulságok Feltűnt egy abszurd jelenség: a visszájára fordított eredeti gondolat! Vád­ként hullott az összefogás és együttmunkálkodás nem oly régen, a ,jobbolda-64 Mattyasovszky Kornél-. Nemzeti összefogást. Magyarság, 1943. április 4. 1-2. Mattyasovszky-Lates Kornél (1907-1994) a nyilas Magyarság főmunkatársa, a rövid életű Új Nemzet felelős szer­kesztője, majd 1944 novemberétől a Magyarország főszerkesztője. Nyugatra emigrál, később neve a Münchenben, 1962-ben kiadott Új Európa című folyóirat szerkesztőjeként tűnt fel ismét.

Next

/
Thumbnails
Contents