Századok – 2015
2015 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Buza János: Pálffy Géza - Soltész Ferenc Gábor - Tóth Csaba: Coronatus posonii... Bratislavské korunovačné medaily a žetóny (1563-1830)
1042 TÖRTÉNETI IRODALOM Az ünnepélyes szertartás látványos eleme volt a koronázási menet, amelyben az arisztokrácia színe-java vitte a társországok — 1563-ban még csak Bulgária, Bosznia, Szerbia, Szlavónia, Horvátország, Dalmácia — és a Magyar Királyság zászlaját, valamint a kardokat, az eskü- és a békekeresztet, az országalmát, a jogart és a Szent Koronát. I. Ferdinánd császár mellett a birodalmi országalma és a birodalmi kard utánzatait is láthatták az érdeklődők, e másolatok 1563 után a koronázási szertartás kellékeivé váltak. Többek között a birodalmi felségjelvények mutatták azt a különleges helyet, amelyet a Magyar Királyság a 16. század második felétől a Habsburg Monarchiában elfoglalt; önálló államisággal, belső szuverenitással rendelkezett ugyan, de a meghatározó döntéseket egyre inkább az uralkodói udvarban hozták meg Mint ismeretes, 1563 és 1830 között — III. Ferdinánd és I. Ferenc kivételével — Pozsonyban koronázták magyar királyokká a Habsburg uralkodókat, pontosabban 11 királyt és 3 uralkodói hitvest. A koronázási szertartás alapjait 1563-ban rakták le. Pálffy Géza kiterjedt — hazai és külföldi — levéltári kutatások, számos tanulmány, könyv- és monográfiarészlet szerzőjeként nemcsak hemutatja, hanem szinte láttatja Pozsony európai érdeklődést kiváltó eseménysorozatának részleteit. A közembert kápráztató koronázási menetből időnként vert pénzeket, illetve zsetonokat szórtak a nép közé, az egyik metszet hűen ábrázolja az értük folytatott tülekedést. Sejthető, hogy a tömeg számára azokból verték a legtöbbet, amelyek a legkevésbé voltak értékesek. A súlyos aranyak és a méretes ezüstök aligha jutottak el az utca emberéhez, azok nyilvánvalóan a reprezentatív ajándékozás tárgyaivá váltak. A magyar királykoronázások változatos érmein és zsetonjain megjelenő uralkodói reprezentációról Soltész Ferenc Gábor és Tóth Csaba írt kitűnő tanulmányt. Valamennyi megkoronázott személy arcképe és rövid életrajza után következnek a kiválasztott koronázási érmek. Egyházi és világi rendeletetésű példányok is készültek, az előbbiek az áldozatot jelképező ’Opferpfennig’ek voltak, amelyek helyett kezdetben forgalmi pénzeket, aranyforintokat is felajánlhattak az uralkodók, a későbbiekben azonban súlyos, csupán néhány példányban vert aranyérmek kerültek a helyükre. Fokozatosan szerényebb súlyú változataikkal a bécsi udvari és a magyar főrangúakat, illetve különböző tisztségviselőket jutalmazták meg, majd a 18. században Pozsony város néhány előkelőjének is jutott belőlük.A nép közé szórt érmék — az archaikus szaknyelv szerinti Auswurfmünzen — kezdetben forgalmi pénzek voltak, mellettük a 17. század elejétől az éremképet és a szövegezést tekintve is megjelentek már a ritka alkalomra szánt koronázási zsetonok. A nagy eseménynek helyet adó város neve — „Posonium” — ragozott alakban olvasható először az 1687. évi vereteken (33. és 34. kép), az erősen kicsinyített városkép pedig az 1714-ben készült művészi emlékérmen (79. kép) tűnik fel. A koronázáshoz kapcsolódó, de jelentős eseményeket, elvárásokat, személyi kvalitásokat megörökítő, művészi színvonalú emlékérmek egy részét ugyancsak bemutatja a katalógus. I. József koronázása (1687) a török elleni felszabadító háború idejére esett, így nem véletlen, hogy a hadi sikerek helyét és idejét több, nagyméretű érmen is megörökítették; néhány esetben I. Lipót császár profilját ugyancsak megmintázták. Egészen különlegesek a 60. szám alatti éremképek, amelyeken I. József előlapi portréját követően, a hátlapon 15 Habsburg uralkodó profilját örökítették meg. III. — császárként VI. — Károly medalionjainak éremképét a hajdani birodalom egyesítésének ismételt igénye, Erzsébet Krisztina császárnéét — nem véletlenül— a szépség, Mária Teréziáét a birodalom megvédésére irányuló törekvés motiválta. A katalogizált érmek túlnyomó többsége kör alakú, a néhány csegely és ovális érme között füles, illetve átlyukasztott változat is felbukkant azt sejtetve, hogy egyik-másik koronázási érem a későbbiekben öltözet díszéül szolgálhatott. Igencsak eltérő a koronázási érmek tömege, a csaknem 1 grammnyi zsetonoktól a közel 15 dekát nyomó emlékéremig terjednek a katalógusba felvettek adatai. Az érmek leírása gondos, az eltérő nagyságú betűk megkönnyítik a tájékozódást, az arany- és az ezüstveretek a színek nyomán jól elkülöníthetőek, csupán a csekély számú bronz- és rézveret éremképe látható gyengébben a nemesfémekénél és az ónból készült érmekénél. A katalógusba felvett valamennyi érem elő- és hátlapja alatti tájékoztató az érmék legfontosabb adatainak közlésével zárul, pl. a 35. számú, I. József koronázására ezüstből vert, ovális alakú visszafoglalási érme 76,5x61 mm nagyságú, 147,3 grammot nyom, 1687-ben készült Nürnbergben. Gohl Ödön és Jozef Hlinka írt róla korábban és a Magyar Nemzeti Múzeum példánya nyomán készültek róla a felvételek. A numizmatikai irodalomban jártas érdeklődők számára nem okoz meglepetést a köriratok sok-sok rövidítése. Közöttük akadnak azonban olyanok is, amelyek láttán — újabb, illetve bőví-
