Századok – 2015
2015 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Barta János, ifj.: A Divided Hungary in Europe. Exchanges, Networks and Representations, 1541-1699. I-III.
tett kiadásra gondolva — igencsak kívánatosnak tűnik a rövidítések feloldása, például „GR WEIS” = Griechische Weissenburg = Nándorfehérvár = Belgrad (a 45., 46. érem hátlapján). A kiállítás nem valósulhatott volna meg és a katalógus sem készülhetett volna el a sok-sok közreműködő szorgos munkája nélkül, nevüket a mű 2. és 3. oldalán olvashatjuk. Intézményi közreműködőként feltétlenül említendő a MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport, a közreműködő kollégák közül pedig Marek Budaj és Gödölle Mátyás nevét legyen szabad kiemelni. A CORONATUS POSONII címen megjelent katalógus a maga nemében rangos, nemzetközi szinten is versenyképes mű, amelyik angol vagy német nyelvű — legalább rövidített — szöveget is megérdemelt volna. TÖRTÉNETI IRODALOM 1043 Búza János A DIVIDED HUNGARY IN EUROPE Exchanges, Networks and Representations, 1541-1699. I-III. Edited by Gábor Almási, Szymon Brzezinski, Ildikó Horn, Kees Teszelszky and Áron Zamóczki Cambridge Scholars, Newcastle upon Tyne, 2014. 12+286, 12+213, 12+207 o. A SZÉTTAGOLT MAGYARORSZÁG Kölcsönhatások, kapcsolatok és ábrázolások, 1541-1699 A cím nem feltétlenül tükrözi azt a tematikus sokoldalúságot és tartalmi gazdagságot, amit ez a háromkötetes kiadvány nyújt. A rangos angliai kiadó, a több mint hétszáz lapnyi terjedelem azonban már képes tekintélyt ébreszteni. ítéletünket persze nem a külsődleges jegyek, hanem a tartalom alapján kell kialakítanunk. A huszonkilenc, a koraújkori Magyarország történetével foglalkozó tanulmány azonban nem okoz csalódást. Az előszóban pontosan megfogalmazott célkitűzés, a jól körülhatárolt tematika, a választott témák gondos kidolgozása révén a munka számos új ismerettel gazdagítja az olvasót. Tudományos indíttatásukat és célkitűzéseiket a szerkesztők a mindhárom kötetben azonos szövegű előszóban fogalmazzák meg. A kutatások lehetőségét egy Magyarország a koraújkori Európában tematikájú OTKA pályázat biztosította (száma: 81948), amely a koraújkori Magyarország európai kapcsolatait kívánta általában a külföldi kutatókkal, de leginkább az angol nyelvterület olvasóival megismertetni. A témavezetést R. Várkonyi Ágnes, az ELTE professzorasszonya vállalta. A kutatás célja nem újabb rendszeres, összefoglaló Magyarország történeti munka megírása volt, hanem az, hogy a szerzők önálló kutatásaikra alapozva mutathassák be hazánk 16-17. századi európai jelenlétét. Szükségességét indokolja, hogy Magyarország gyakran kimarad a nyugat-európai történeti áttekintésekből. Annak kapcsán azonban, hogy a munka lemondott az eseménytörténet részletezéséről, szerkesztőinek szembesülniük kellett a külföldieknek szánt munkák általános dilemmájával: vajon tényleg teljességében elhagyható-e a hazai történelem bemutatása, ismerni fogják-e a külföldi olvasók történetünk legalapvetőbb, a tanulmányok megértéséhez mindenképpen nélkülözhetetlen tényeket. Szerzők munkáját megkönnyítendő, az előszó összefoglalja a magyar történelem legalapvetőbb ismereteit. Hiszen a tájékozatlan külhoni olvasókkal nemcsak a Mohács utáni történések lényeges elemeit kellett megismertetni, hanem azt is meg kellett magyarázni, hogy a koraújkori Magyarország többet jelentett, mint a 16-17. századi térképeken a Habsburg Birodalom peremén szerénykedő keskeny Magyar Királyság, azt, hogy sem Erdély, sem a hódoltsági terület nem mellőzhető azoknak a szellemi csatornáknak, kapcsolatoknak, információáramlásnak a bemutatásakor, amelyek a szétdarabolt Magyarország európaiságát fenntartották. Tájékoztatni illett az olvasókat arról, hogy a Kárpát-medencét megosztó ország-, sőt birodalmi határok két oldalán azonos nemzet él, amelyet hagyományai, kultúrája, és — akármennyire különösen is hangzik — egymással vetélkedő egyházai tartottak össze. Tudatni, hogy a katolikus misszionáriusok és a protestáns lelkészek határokon átívelő lelki támaszt nyújtottak a lakosoknak. Erdély pedig, amely felett a török gyámkodott, nemcsak az anyaország, hanem Európa szemében is a protestantizmus bástyájává vált. Ugyanakkor a munka nem feledkezhetett meg e kapcsolatok másik, határainkon kívül fekvő végpontjairól sem. Hiszen a külföldi olvasók számára távoli, olykor egzotikusnak tűnő országunk egykori erőfeszítései önmagukban ma is csak nehe-
