Századok – 2015
2015 / 4. szám - FIGYELŐ - Kovács László: Kísérletek a kárpát-medencei 10-11. századi magyar sír-, szórvány- és kincsleletek teljességre törekvő kiadására: leletkataszter, korpusz
LELETKATASZTER, KORPUSZ 1025 létéit a beépített terület kilenc telkén 229 sírig tárták fel, amelyeket I. István és Salamon uralkodása között kibocsátott 29 dénár keltezett.151 A Császár forrásánál (43) hasonló, de közöletlen temető 209 síros részletéig jutottak, a Poklisa lelőhelyen (52) pedig szintén egy falusi temető I. István, Péter és I. András denáraival keltezett 17 síros részletét tárták fel. Erdély további területére csak igen kevés részlegesen kutatott lelőhely maradt: Marosgombáson (87a-c): falusi temető több ásatással feltárt 10. századi részletei, aránylag sok fegyveres sírral, a Maroskarna-„B” temető (88): 15 síros 10. századi falusi? temetőrészlete, a sepsiszentgyörgyi (130) hitelképtelen lovas sírból maradt bizánci (?) karddal, lándzsával, Maroskarna-Maros jobb partján egy kirabolt sír lócsontjai (89). A 10. század második feléből származtatható a Déva-Micro 15 nevű lelőhely (28): hétsíros falusi temetőrészlete,152 majd a közöletlen Opiski (123) falusi temető 86 síros 10-11. századi részlete (123), további 18 síros közöletlen temetőrészlet I. István és I. András érméivel Marosnagylak-Vízpompáról, végezetül két ismertebb lelőhely: a vajdahunyadi (151) 54 síros 11. századi falusi temetőrészlet, amelyet I. István és Salamon uralkodása között kibocsátott dénárok kelteztek,153 és várfalvai hasonló temető (152) 57 síros 11. századi részlete, amelyek korát I. István és I. László uralkodása között vert dénárok jelezték.154 A Gáli összegyűjtötte 28, részben azonosíthatatlanná vált szórványlelet csak kevés szót érdemel. Némelyikük bizonyára sírok mellékleteinek maradványa (24, 26, 29, 32, 82, 86, 90), de ez a szórvány nyílcsúcsoknál (23, 54, 80, 116, 147, 150), fokosbaltánál (48), ékszereknél (13, 66), valamint mind a bizánci (1, 25: VI. Bölcs Leó [886-912] verete, 50: II. Baszileiosz & VIII. Kónsztantinosz [990-1025] solidusa, 92), mind a magyar (51: I. András két, Salamon egy denára, 73: I. István denára) érméknél már nem feltétlenül igaz, sőt kettejüknél (1, 92)155 az sem zárható ki, hogy kincsleletként kerültek földbe. Néhány fegyverlelet már ismertté vált a korábbi szakirodalomban is: Dés (30): ezüstdíszítésű kardkeresztvas, Gyulafehérvár-Vár (49): palmettadíszes bronz kardkoptató/hüvelyvég, Nagyenyed (96): vércsatornás kardpengehegy, Nagyernye (97): 11. századi (?) töredékes kard. A már említett két esetleges mellett további öt valóságos kincslelet is előkerült: a zártnak tekinthető magyarfrátai (81): I. László kiszántott 120 db egynemű, H27 típusú156 denára, továbbá három nagyobb kincs maradványa: Lámkerék (77): Péter egyetlen denára, Szelindek (136): Péter két és I. András egy 151 „A 10. század második harmadától működő temetőben a honfoglaló magyarságtól eltérő közösség temetkezhetett. All. század elején e közösség mellé vagy helyett új közösség érkezhetett, amely a 11. század végéig... használta e nekropoliszt.”: Gáli Erwin 2013, 184. 152 Trapéz alakú vállas kengyelpárral, de inkább 11. századi kétélű karddal: Gáli Erwin 2013, 94-96. 153 Mintegy 60 sír még az első feltárás előtt elpusztult: Gáli Erwin 2013, 514, 517. 154 A temetőtérkép alapján gyanítható a részleges feltárás: Gáli Erwin 2013, 522, 531. 155 1: 8 rézérme, a legkésőbbi IX. Kónsztantinosz Monomakhosz (1042—1054) verete, 92: 2 rézfollis, a későbbi 1042-1059 közötti időből. 156 A „H” a magyar érméknél utalás a katalógusszámra, vö. Lajos Huszár: Münzkatalog Ungarn von 1000 bis heute. Budapest-München 1979.
