Századok – 2015
2015 / 4. szám - FIGYELŐ - Kovács László: Kísérletek a kárpát-medencei 10-11. századi magyar sír-, szórvány- és kincsleletek teljességre törekvő kiadására: leletkataszter, korpusz
1024 KOVÁCS LÁSZLÓ Az 57 000 km2 területű történelmi Erdélyből tehát Gáli is mindössze egyetlen teljesen feltárt temetőt származtatott, a szászvárosi sírmezőt (134), amely azonban nemcsak a jórészt közöletlensége, hanem az ismeretlen számú elpusztult temetkezése következtében sem felel meg ennek az elvárásnak, bár a korát illetően — a szerzővel egyetértésben — a 10. század második felében már használatban volt csupán falusi temetőrészletnek tekinthető.147 A Gáli szerinti 25 erdélyi temetőrészlet148 az alábbi módon csoportosítható: Korai, a 10. század első évtizedeitől keltezhető magyar katonai közösségek temetői Kolozsvárott bukkantak fel: a Zápolya utcában (72a, 72b) egy leletgazdag szállási temető 1911-ben feltárt 8, 1942-ben pedig 3 síros, László Gyula által 36 (Gáli szerint akár 80-100) sírosra becsült nagyságú, feltehetőleg nem összefüggő két részlete. Gáli a részletes tipokronológia elemzést követően a temető 925-980-as évek közötti használati idejét valószínűsítette, és az itt fel nem sorolható jellegzetességein túl a legfontosabbnak az öt lovas, szablyás íjász (1., 4., 6., 10-11.) és két lovas íjász (8., 9.) temetkezését tekintette.149 A Szántó utcában (71) egy 26 síros szállási, esetleg inkább 10. századi falusi temetőrészletet tártak fel, hat íjász sírjával, ezek közül egy lovas, szablyás, veretes öves (25.), egy szablyás, veretes öves (22.), egy pedig szablyás (4.) vitéz temetkezése volt. A Kalevala utcai I. lelőhely (69) három sírjának szórványleletei 10. századi, a II. lelőhely (70) nyolc sírja egyikének bronztárgyai 10/11. századi temetőre utaltak, s a hajdani Heltai utca 28. telkén (68) lelt sírból is csak egy 10/11. századi ezüst S-végű karika maradt. Gyulafehérvári magyar központra egyelőre csak későbbi megnyitású nagy temetők sora utalt, bár kisebb 10. századi temetőt sejtető sírt az Orange-állomáson (45), hármat pedig a Római katolikus székesegyház mentén (46a, 46b) is feltártak. A Mentőállomás (44a, 44b-c, 44d) közöletlen leletanyagában jelentkező, a 9. századból továbbélő szláv?, késő avar kori, bolgár közösség („II. temető”: a 794 sírból csak 9. századi: 78) a 10. század közepétől beleolvadt a 10-11. századi falusi temetőt nyitó, keleti vonásokat is mutató magyar népességbe. Nagy 11. századi temetőrészletüket Aba Sámuel és I. András denárai is keltezték („III. temető”: 506 sír), amelyhez a legújabban még néhány sírt is feltártak. E temető feltehetőleg még egy további 186 síros önálló részlete Vadászok utcája lelőhelynéven ismeretes (47), ezt pedig I. András, I. Géza és I. László denárai valamivel későbbi használati időre is keltezik.150 Ugyancsak hatalmas lehetett a Brándu§ei utcai 10-11. századi falusi temető (42), ennek össze nem függő rész-147 A temetőből 1992-1994 között kilenc, 2000-ben két, 2002-2004-ben 60 sírt tártak fel. A könyvében csak az első 11 sír anyagát közlő Gáli megjegyezte, hogy „sajnos a temető anyagának teljes publikációja még várat magára, ezért arra a kérdésre, hogy hány temetkezés semmisülhetett meg, nem tudunk válaszolni. ... [közre nem adott ismeretei szerint] az ásatók elérték a temető széleit...”: Gáli Erwin 2013, 464, 467. Az ilyen szakaszos feltárással kapcsolatban amúgy is felmerül a gyanú, hogy mennyire illeszkedtek az újabb és újabb ásatási felszínek, azaz a terület teljes feltárása valóban megvalósult-e. 148 A lelőhelyszámok alábbi tagolása alapján: 28, 42, 43, 44a, 44b-c, 44d, 45, 46a, 46b, 47, 52, 68, 69, 70, 71, 72a, 72b, 87a-c, 88, 89, 91, 123, 130, 151, 152. 149 Gáli Erwin 2013, 291-292. 150 Gáli Erwin 2013, 188-192, 196-197.
