Századok – 2015
2015 / 4. szám - FIGYELŐ - Kovács László: Kísérletek a kárpát-medencei 10-11. századi magyar sír-, szórvány- és kincsleletek teljességre törekvő kiadására: leletkataszter, korpusz
LELETKATASZTER, KORPUSZ 1015 fektetett két fiatal nő (testvérpár?) temetkezése (197a-b),114 de még többüknek is volt egyedi viseleti tárgya: aranyozott ezüst és ezüst, illetőleg bronz kerek és csüngős véretekkel díszített inge (172., 145.), granulációs díszítésű ún. tokaji típusú ezüst fülbevalópárja (255.) vagy bronzlemez hajfonatkorong-párja (206.). A továbbiakban bemutathatatlan részletességű régészeti elemzést természettudományos vizsgálatok sorozata tette teljessé.115 A szerző által értékelhetőenek tekintett további kilenc temető egyike sem teljesen feltárt. Ez a jellemzés a terület legismertebb lelőhelyére, a tiszabezdéd-harangláb-dűlői 10. századi szállási temetőre (25/2) is vonatkozik, amely főként egy szablyás lovas íjász temetkezéséről vált híressé, akinek bőrtarsolyát aranyozott vörösréz lemezből egyedi formában és díszítéssel készített tarsolylemez díszítette: hosszú levelű palmettákból kialakított középrészén latin kereszttel, a bal oldalmezőben kutya-páva, a jobb oldaliban egyszarvú ábrázolásával.116 László Gyula ebben a temetőben a honfoglaló magyar nagycsalád temetkezési rendjét vélte felismerni, de az évtizedekig elfogadott magyarázata ma már inkább cáfolt: valószínűbb, hogy a sajátságosán fegyveres jellegű szállási temetők egyik, csupán közepesen ellátott117 lelőhelye.118 Szinte ellentéte volt a tuzsér-boszorkány-hegyi 1900-ban hat, 1998-ban további öt sírral feltárt 10. századi szállási temető (29/1), amelynek csaknem szegényes leletanyagából csupán egy aranyozott ezüstveretekkel díszes övű és rosszezüst díszítetlen tarsolylemezű íjász férfi sírjának említésére van módom (6.). 114 A 197a sírban fekvő nő ruházatának bronzgombjain és bronzcsörgőjén kívül kapott ékszerei: ezüst varkocskarika, bronzszálból csavart nyakperec, 66 szemű üveg gyöngysor, ólomkereszt, rókafogamulett csüngő, különleges szépségű, aranyozott ezüstlemezű, elnövényiesedő testű griffábrázolásos hajfonatkorong-pár, aranyozott ezüst tulipán alakú kaftándíszveretből alakított, illetőleg négy szív alakú ezüstlemez csüngő, egy-egy ezüstlemez és bronz huzalkarperec a jobb, két bronz huzalkarperec a bal alkaron, egy-egy bronzhuzal bokaperec mindkét lábszáron, végezetül egy fanyelű vaseszköz. A 197b sírban nyugvó nő ezüstgyűrűje melletti bronztárgyai: veret, varkocskarika, egy-egy huzalkarperec mindkét karon, három gyűrű a jobb, három gyűrű a bal kézen, egy-egy huzal bokaperec minkét lábszáron: Istvánovits Eszter 2003, 97-101. 115 Marcsik Antónia a csontvázak paleopatológiai jellegzetességeit, Hüse Lajos a temető népességének paleodemográfiai profilját, Vörös István az állatmaradványokat, végezetül T. Knotik Márta a textiltöredékeket vizsgálta és értékelte: Istvánovits Eszter 2003, 392-399; 400-412; 413-417; 418-422. 116 Az ábrázolások legújabb magyarázata: Bollók Adám: „...salva me ex ore leonis et a cornibus unicornium humilitatem meam...’’ (Zsolt. 21.22). A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról {„...salva me ex ore leonis et a cornibus unicornium humilitatem meam...” /Psalm. 21.22/. On the iconography of the Tiszabezdéd purse mount). A Jósa András Múzeum Évkönyve 55 (2013) 89-202. 117 Jellegzetessége még a temetőnek, hogy hét férfi, két-két nő és adat nélküli személy, végezetül egy gyermek részleges lovas, lószerszámos temetkezésben nyugodott. A leletanyagból egy férfi ónozott bronz öweretkészlete (3.), egy keleti típusú négyélű pika (7.), végezetül egy nő viseletének aranyozott ezüstcsüngös és kerek veretegyüttese (16.) lehet még kiemelendő. 118 Vö. Révész László: [Tiszabezdéd] 2. Harangláb-dűlő (Rácz-tag); Révész László: A bezdédi honfoglalás kori temető. Egy régészeti fikció nyomában. In: Istvánovits Eszter 2003, 209-215, 432^140. A korpuszkötet megjelenését követő évben Prohászka Péter meglepetésre rábukkant az OSZK-ban Jósa Andrásnak az 1896. évi ásatások helyszínén készített, megjegyzésekkel és tárgyvázlatokkal ellátott, a maga korában páratlan, s mindeddig ismeretlen csontvázrajzaira: Prohászka Péter-Révész László: A tiszabezdédi honfoglalás kori temető Jósa András vázlatainak tükrében. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 46 (2004) 137-168.
