Századok – 2015
2015 / 4. szám - FIGYELŐ - Kovács László: Kísérletek a kárpát-medencei 10-11. századi magyar sír-, szórvány- és kincsleletek teljességre törekvő kiadására: leletkataszter, korpusz
LELETKATASZTER, KORPUSZ 997 meczi László, 7. Békés megye/Bálint Csanád, Dienes István, Kovalovszki Júlia, Pálóczi-Horváth András, Szabó János Győző. II. kötet: 8. Pest megye/Bakay Kornél, Kovács László és mások, 9. Bács-Kiskun megye/Horváthné Tóth Elvira, valamint Dienes István, Kőhegyi Mihály, Szabó György, 10. Csongrád megye/Bálint Csanád, Nagy Katalin, Szabó János Győző.43 III. kötet: 11. Fejér megye/Kralovánszky Alán, 12. Győr-Sopron megye/Tomka Péter, 13. Veszprém megye/Bakay Kornél és Németh Péter, 14. Komárom megye/Horváth István, valamint Dienes István, Kralovánszky Alán, 15. Tolna megye, 16. Baranya megye/Kiss Attila, 17. Zala megye/Müller Róbert, 18. Vas megye, 19. Somogy megye. Az MNM Középkori Osztály, Fegyvertár, BTM anyagának átnézésében Dienes Fodor Istvánra és Kovács Lászlóra számított.44 A korszakkal foglalkozó régészek összességére számító tervezet ez értekezleten alighanem túlságosan merésznek bizonyult, mert 1969-ben Dienes István a három kötetet már más, reálisabb tartalommal kívánta megtölteni, ahogyan újrafogalmazta az I. kötet tárgyát: „Az I. kötetben az északkelet-magyarországi megyék (Szabolcs, Bihar, Bereg, Szatmár és ha a terjedelem még futja, Borsod, Abaúj, Zemplén ) anyagának közzétételére kerítünk sort (Dienes L, Mesterházy K., Németh P). Borsod megyei munkatársunk visszalépett... Úgy érzem, az indító kötet igen szerencsés, hiszen a legtetszetősebb anyagot és több igen jól dokumentálható, a legutóbbi években feltárt temető leleteit kapjuk kézhez. A már ismertetett leletcsoportok tervezett korszerű újraközléséről anyagi okokból sajnos le kellett mondanunk, de e lelőhelyekről is tömör, történeti és társadalomtörténeti szempontú jellemzést adunk egy-egy olyan ábra kíséretében, amely felidézi az onnan származó jellemző emlékeket, szemlélteti a hagyatéknak valamely társadalmi réteghez való tartozását (pl. Geszteréd — aranyszablya; Bezdéd — világhíres tarsolylemeze), keltező darabját (pl. Kecel - jól keltezhető bizánci fülbevaló), egyes tárgyaknál műhelykapcsolatokat (azonos öntőformából való korongok) stb. így a kérdéses terület egész korabeli anyagáról tájékoztatást kap az olvasó. Az új valós tervet az MNM vezetősége megértőén támogatja. Az I. kötetet a Szakbizottság [= az MTA II. Osztálya Régészeti Bizottsága?] máris elfogadta, kiadásra javasolta. Terveink szerint 1970 végére kerül lezárásra a kézirat...”45 Visszatérve Dienes 1970. évi jelentésére, abból kiderül, hogy a kötetek tartalma időközben tovább alakult, s talán ez tekinthető a legutolsó változatnak. Ezúttal az első kötet a nyíri-bihari dukátus (a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyék, valamint a Kárpátalja) területének anyagát mutatta volna be, ebben Dienes, Németh és Mesterházy Károly vállalta is a közreműködést, s mindehhez az is hozzájárult, „hogy erről a vidékről való a legmutatósabb emlékanyagunk; indító kötetként tehát ez a legszerencsésebb.”46 Az utóbbi ki-43 „A II. kötet jelentős részét a szegedi múzeum anyagának közlése ölelné fel, hiszen itt szépszámmal találni nagy sírszámú közéletien temetőket... Mindenekelőtt Bálint Csanád közreműködésére számítunk”: Dienes István 1968, 3 (42. jegyzet). 44 Dienes István 1968, 3^1 (42. jegyzet). 45 Dienes István 1969, 256 (30. jegyzet). 46 Dienes István 1970, 1 (41. jegyzet); ugyanerre utalt Dienes István 1969, 256 (30. jegyzet).
