Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Az ideológiai ellenfél és a politikai ellenség elkülönítésének problémái. Sajtóvita a baloldallal való együttműködés lehetőségeiről 1943 tavaszán
SAJTÓVITA A BALOLDALLAL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS LEHETŐSÉGEIRŐL 95 a céllal, hogy egy hitelesen tájékoztató periodikát bocsássanak ki. A folyóirat 1935-1939 között jelent meg Római levelek a modern ateizmusról címmel. Impozáns dokumentációt gyűjtöttek össze és közöltek a kommunista mozgalmakról, melyet azután két kiállítás keretében (1936, 1938) mutattak be Rómában.43 XI. Piusz pápa 1937-ben — a kommunizmust elítélő enciklikájának készítésekor — bizton támaszkodhatott e szakértői körre.44 Mindamellett a kommunisták és szocialisták elvi nézeteiktől elvonatkoztatott gyakorlati működésének megítélése egyházi, még jezsuita körökben sem volt egységes. Különösképpen nem volt az Franciaországban 1936 -1937-ben.45 Ha a Korunk Szava írója 1937 augusztusában Fejtő Ferenc írására reagálva a kommunista Maurice Thorez híres hívószavát választotta címül (Kinyújtott kéz), feltehetően nem értette meg a „nyugati szocializmus” magyar képviselőjének üzenetét. „Összeilleszkedett egész” 1943. március 7-én a. Népszava vezércikke46 — a lapra jellemző határozott és öntudatos hangvételben — új jelenségről tájékoztatta közönségét. A középosztály eszméléséről beszélt, arról, hogy részben közéleti szereplők, részben hivatásos publicisták „a polgári sajtó egyes haladó orgánumaiban” felvetették a jövőért végzett „együttmunkálkodás” időszerűségét. Három írás konkrétan is említésre került. Valóban, szűk egy hét alatt keskeny ösvények nyíltak a közélet dzsungelében. Andorkával párhuzamosan a „demokratikus érzelmű” polgárok új nemzedékének nevében Barcs Sándor, a szabadelvű napilap, az Újság munkatársa osztotta meg gondolatait47, melyre pár napon belül Lándori György reagált. Egy hét leforgása alatt három újság négy cikkírója fejtette ki véleményét, s már e kezdetekkor feltűnik, hogy a téma rendkívülisége miatt a közlemények jobbára a vasárnapi, terjedelmesebb lapszámokban kaptak helyet. Barcs két közösség (a tágabb, nemzeti és a szűkebb, polgári közeg) válságát észlelte, s mindkettő számára egyetlen gyógyírt talál, az egység keresését. Az alapvetően a háború befejezése utáni feladatokra koncentráló „súlyos szövetségnek” két ismérve van - véli. Egyfelől dacolnia kell „minden külső veszedelemmel és minden belső bomlasztó szándékkal”, másfelől maradandóvá kell tennie „a szentistváni Magyarországot”. Ennek eszköze, ha a szerző nem is így nevezi, az a halaszthatatlan reformfolyamat, melynek során a polgárság felismeri a munkásság és a parasztság sorskérdéseit, támogatja megoldásukat, s miután „maga mellé emelte” e két társadalmi réteget, hozzájárul ahhoz, hogy az ország „kiegyensúlyozott belső társadalmi struktúrával” lépje át az új korszak 43 Uo. 91-92. 44 XI. Piusz: Divini Redemptoris enciklika, 1937. március 17. 46 Lásd 11. jegyzet. 46 Sz.n.: Időszerű feladatok. 1943. március 7. 1-2. 47 Barcs Sándor-. A magyar polgár a jövő mesgyéjén. Újság, 1943. február 28. 3. Barcs 1943-ban lépett be a Független Kisgazdapártba, ahol a Polgári Tagozat egyik szervezője lett. 1939-től kapcsolatokkal rendelkezett az illegális kommunisták felé is. 1946 szeptemberétől a FKGP országos intézőbizottságának tagja, 1948 áprilisától a párt alelnöke.
