Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Vukman Péter: Egy jugoszláv diplomata Magyarországon (1945-1949): Lazar Brankov IV/959
972 VUKMAN PETER A bemutatót követően, a szegedi újságíróotthonban rendezett fogadáson, az est fénypontjaként elhangzott pohárköszöntője jól megvilágítja a jugoszláv-magyar kétoldalú kapcsolatokon belüli valós erőviszonyokat.64 Az „általános figyelem közepette” ugyanis Brankov elismerte, hogy „Magyarország és Jugoszlávia között a viszony nem mindig volt jó.” Azonban félretéve neheztelését „Jugoszlávia pontot tett a múltra és új lapot nyitott a magyar-jugoszláv nép viszonyának történetében.” A második világháborús partizán sikerekre áttérve, a szokásos jugoszláv frazeológia részeként kiemelte, hogy „Jugoszlávia népei, amikor saját szabadságukért küzdöttek, tudták, hogy a világ összes népeinek szabadságáért, demokráciájáért és haladásáért harcolnak.” Ennek köszönhetően „érzékenyek minden olyan támadással szemben, amely a demokrácia ellen irányul, ezért kíséri különös figyelemmel mindazt, ami a világon és különösen a szomszédos országokban történik.” Beszéde végén nyíltan ki is fejtette, mit is jelent az együttműködés a valóságban: „Ma Jugoszlávia barátjának lenni megtiszteltetés: aki Jugoszlávia barátja, az egyben a szabadság, a demokrácia és a haladás híve.”65 Brankov emigrálása Brankov pályája tehát töretlenül ívelt felfelé, abban a szovjet-jugoszláv kapcsolatok 1948 tavaszán kezdődő megromlása és az ennek következtében elmérgesedő magyar-jugoszláv viszony sem okoztak azonnali változást. A követség munkatársaként Brankov hamar értesült az ellentétekről és 1948 őszéig hűen követte a hivatalos jugoszláv álláspontot. Közelről tapasztalta meg, ahogyan az eszkalálódó jugoszlávellenes propaganda-hadjárat részeként a magyar hatóságok támadást intéztek óbecsei ismerőse, Zivko Boarov sajtóattasé ellen (aki állását egyébként Brankovnak köszönhette66). Mint ismeretes, a magyar hatóságok Boarovot azzal vádolták, hogy 1948. július 10-én lelőtte az egyébként szintén jugoszláv állampolgárságú Milos Moicot, a Nase Novine magyarországi délszláv lap munkatársát. A magyar hatóságok ügyéből szerettek volna egy monstre, jugoszlávellenes pert kreálni, de a zavaros ügy miatt ettől végül elálltak.67 Brankov még a Boarov kiadatását sürgető magyar jegyzék átadásának 64 A beszédnek egyébként a magyar külügyminisztérium is nagy fontosságot tulajdonított. Ajavuló jugoszláv-magyar kapcsolatokra való tekintettel ugyanis nyomatékkai arra kérték az újságírókat, hogy a Magyar Távirati Iroda rendezvényről készített beszámolóját , jó helyen és csorbítatlanul hozzák. Elsősorban vonatkozik ez Brankov kapitány beszédére.” MTI Napi hírkiadás, 1946. február 18. 14. 65 Uo. 14. 66 ÁBTL 2.1. 1/110. (V-54381). 10. Boarov mellett különösen sokat köszönhetett Brankovnak a szintén óbecsei származású Ozren Krstonosic és Branislav Doroslovacki is. Az előbbi 1947-ben Brankov közbenjárására került a budapesti jugoszláv misszióra sajtóreferensnek, az utóbbit pedig előbb a követség helyettes sajtóattaséjának, majd a konzuli osztály főnökének nevezték ki. Kapcsolatukra részletesen lásd: Vukman Péter: Négy óbecsei kommunista diplomata Magyarországon. (Lazar Brankov, Zivko Boarov, Branislav Doroslovacki és Ozren Krstonosic politikai tevékenysége). Bácsország, 2011. 2. sz. 136-144. 67 A Boarov-ügyre lásd: Ripp Z.: Példaképből ellenség, i. m. 54-57., Gellért Kis Gábor: Szerelmi gyilkosságból politikai gyilkosság? História, 1987. 3. sz. 27-29. és Zinner T.: „A nagy politikai” affér, i. m. 191-252. közti fejezetét, különösen a 191-219. oldalakat.
