Századok – 2014

KÖZLEMÉNYEK - Vukman Péter: Egy jugoszláv diplomata Magyarországon (1945-1949): Lazar Brankov IV/959

napján leutazott Belgrádba (1948. július 12.) és a Aleksandar Rankovic jugoszláv belügyminiszterrel folytatott megbeszélésen — legalábbis visszaemlékezése szerint — kezeskedett Boarovért.68 A magyar politikai vezetés számára a Boarov-ügy után újabb propagandalehetőséget jelentett, hogy 1948. október 25-én Brankov a budapesti jugoszláv követség több munkatársával nyíltan átállt a szovjet oldalra. Emigrálását nem tekinthetjük egyedi esetnek. Július végén ugyanis Golubovic bukaresti jugoszláv nagykövet, augusztusban a teheráni jugoszláv követség első titkára mondott le, amit szeptemberben Momcilo Jesic követségi sajtótitkár, Zora Jesic követségi másodtitkár és Ljubomir Karinja könyvtáros lemondása követett Oslóban. Mivel a Norvégiába akkreditált jugoszláv katonai attasé már korábban lemondott, Moskovljevic nagykövet gyakorlatilag beosztottak nélkül maradt. Hasonló helyzet állt elő az ottawai jugoszláv követségen is, ahol október elején Pavle Lukin követségi tanácsos mondott le hat munkatársával együtt. Novemberben pedig a szófiai jugoszláv nagykövetség tanácsosa, Haji Panzov állt át a szovjet oldalra.69

A szovjet és a korabeli szóhasználattal „népi demokratikusnak” nevezett országok, köztük Magyarország propagandája érthetően törekedett arra, hogy minden egyes átállást, átszökést minél hangosabban exponáljanak. Céljuk ezzel is a jugoszláv vezetés lejáratása, belülről bomlasztása és a titói politika helytelen voltának kihangsúlyozása volt. Miután a követségi dolgozók nyilatkozatuk bevezető részében leszögezték, hogy „véglegesen meggyőződtünk, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt központi vezetőségének Tito, Kardelj, Gyilasz és Rankovicsból álló klikkje szovjetellenes politikájával visszavonhatatlanul a nemzetközi munkásmozgalom elárulásának útjára és ennélfogva népünk és országunk érdekeinek elárulásának útjára is lépett”, a Tájékoztató Iroda 1948. június 28-ai, bukaresti, a Jugoszláv Kommunista Pártot kizáró határozatának szellemében hitet tettek amellett, hogy „híven a nemzetköziség hagyományaihoz, Jugoszlávia hősi kommunista pártjának tagjai rendelkeznek azzal az erővel, hogy Jugoszláviát visszavezessék a világ kommunista pártjainak testvéri közösségébe.” Brankov mellett a nyilatkozatot Dusán Vidovic őrnagy, a katonai küldöttség helyettes vezetője, Ozren Krstonosic, a TANJUG budapesti irodájának vezetője, Branislav Doroslovacki alkonzul, Milutin Stevanovic és Maria Stevanovic, a kereskedelmi delegáció tagjai, valamint Pavka Krstonosic, Xenia Doroslovacki és Balassa Klára (aki egyes források szerint Brankov menyasszonya volt) látta el aláírásával.70 Brankov emigrálása valóságos jegyzékháborút indított Magyarország és Jugoszlávia között. 1948. október 26. és november 10. között a jugoszláv külügyminisztérium nyolc jegyzéket intézett a magyar külügyminisztériumhoz, amelyre két esetben kapott választ. Az emigrálással összefüggésben a buEGY JUGOSZLÁV DIPLOMATA MAGYARORSZÁGON ... LAZAR BRANKOV 973

68 Bokor P: A harmadrendű vádlott, i. m. 59-60.

69 Vukman Péter-. Moszkvától Londonig. Nagy-Britannia és Jugoszlávia a szovjet-jugoszláv konfliktus idején (1948-1953). Szeged, SZTE Bölcsészettudományi Kar, 2011. 85. Néhány esetben az is előfordult, hogy a diplomaták nyugatra szöktek. A belgrádi magyar nagykövetségről például 1948 tavaszán Hommonay László első követségi titkár és Sztankay Zoltán követségi tanácsos családostul disszidált. A. Sajti Enikő: Jugoszláv kommunista káder a külügyben: Rex József. In: Uő.: Bűntudat és győztes fölény, i. m. 282. 52.1ábjegyzet.

70 MTI Napi hírkiadás, 1948. október 27.