Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Vukman Péter: Egy jugoszláv diplomata Magyarországon (1945-1949): Lazar Brankov IV/959
970 VUKMAN PETER gyan a magyarok Jugoszláviában azt megkapják, 3. Ha megszűnne a jugoszláv nemzetiségek bántalmazása.”53 A magyar-jugoszláv kapcsolatok terén személyesen vagy jó nyelvismeretét kihasználva tolmácsként, Brankov több esetben is eljárt. A köztudatban leginkább az rögzült, hogy állítólag tolmácsként részt vett Rajk László magyar és Aleksandar Rankovic jugoszláv belügyminiszter 1947. decemberi kelebiai találkozóján. 1945. szeptember 17-én szintén ő tolmácsolt Obrad Cicmil ezredes, a jugoszláv misszió vezetője és Gyöngyösi János külügyminiszter megbeszélésén, ahol Cicmil a magyar kormány trieszti kérdésben vallott álláspontja felől érdeklődött. Miután Gyöngyösi a kormány megkérdezésére és általában a néprajzi elvre hivatkozva megpróbált kitérő választ adni, Brankov tolmácsolásában Cicmil kormánya utasítására közölte, hogy amennyiben Magyarország támogatja Jugoszláviát a kérdésben, nemcsak, hogy megadják a legnagyobb kedvezmény elvét a kikötő- és tranzitúthasználat terén, hanem a .jugoszláv kormány a maga részéről Magyarországot a béketárgyalásoknál és a béke előkészítésében, de azonkívül is, minden olyan kérdésben hajlandó támogatni, amely Jugoszlávia érdekeivel nem ellenkezik.”54 Habár a magyar válaszjegyzéket Titóék végül nem tekintették teljes mértékben kielégítőnek, az eset azt is jól példázza, hogy a magyar-jugoszláv kapcsolatok nem voltak teljesen egyoldalúak. Balkáni regionális hatalmi érdekei (Trieszt, Albánia, Balkán-föderációs tervek) miatt a jugoszláv vezetés számára is fontos volt, hogy északi szomszédjával normális kapcsolatokat ápoljon. Jó fél évvel a fenti megbeszélés után (1946. június 4-én) Brankov Heltai György külügyminisztériumi osztálytanácsossal folytatott megbeszélésén, miután tájékoztatta a külügyminisztériumot, hogy az „1941 után jugoszláv területre telepített funkcionáriusok utolsó hányadát, 989 főt, a mai napon, előzetes megállapodásunk értelmében Szőregnél a határon átteszik”,55 mintegy jutalomként megemlítette, hogy „lehetségesnek tartja a jugoszláv-magyar diplomáciai kapcsolatok felvételét még a békekötés előtt”. Indoklásul azt hozta fel, hogy a „bizalom Magyarország irányában erősödni látszik”, ami pedig részben azzal is összefüggött, hogy a jugoszláv vezetésre „igen jó hatást” tett Nagy Ferenc trieszti kérdésben tett állásfoglalása. A békekonferencia kapcsán, válaszul Heltai a déli határkiigazítást firtató kérdésére, közölte: „Jugoszlávia semmiféle igénnyel nem lép fel velünk szemben, a technikai határkiigazításokat semmi esetre sem terjesztik a nagyhatalmak elé, ezeket baráti alapon a két állam egymás között rendezheti.”56 A bejelentésre tehát néhány nappal azt követően került sor, hogy május 27-én Moszkvában Tito tájékoztatta Sztálint a jugoszláv-magyar kapcsolatok alakulásáról és közölte a szovjet vezetővel, hogy a .jugoszláv kormány úgy döntött, hogy nem fogja felvetni a Magyarországgal 53 MNL OL XIX-J-l-k-Jugoszlávia-4/af-44/1945. (4.d.). 54 Feljegyzés, 1945. szeptember 17. MNL OL XIX-J-l-k-Jugoszlávia-9/c-sz.n./1945. (16.d.). A trieszti kérdésben küldött magyar kormányjegyzéket azonban végül Jugoszlávia nem fogadta el kielégítőnek. Uo. 55 A valóságban a kitoloncoltakat nem Szőregre, hanem a röszkei határállomásra irányították, valós számuk pedig 1049 fő volt. A. Sajti E.: Impériumváltások, revízió, kisebbség, i. m. 346. 56 Feljegyzés, 1946. június 4. MNL OL XIX-J-l-k-Jugoszlávia-4/bc-sz.n./1946. (6.d.).
