Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Vukman Péter: Egy jugoszláv diplomata Magyarországon (1945-1949): Lazar Brankov IV/959
EGY JUGOSZLÁV DIPLOMATA MAGYARORSZÁGON ... LAZAR BRANKOV 969 elfogadni a magyar vizsgálat eredményét, miszerint Osztrovics a Nyilaskeresztes Párt helyi vezető tagja volt és ügyéből a helyi szerb lakosság csinált nemzetiségi ügyet,49 ezért augusztus 30-án újfent tiltakozott az ellen, hogy „félholtra vernek egy szerbet, s utána azt állítják, hogy nyilas volt, pedig bizonyítékai vannak, hogy nevezettet nyilasellenes cselekményekért a nyilasok is letartóztatták”.50 A magyarországi délszláv lakosok sérelmére elkövetett vélt vagy valós hatósági túlkapások mellett Brankov több esetben foglalkozott a magyarországi, különösen a Baja környéki délszlávok életkörülményeivel és oktatási lehetőségeivel.51 Tagja volt annak a magyar-jugoszláv vegyes bizottságnak is, amely 1946. március 28-30. között Baján, a bajai háromszögben és Mohácson élő délszlávok nemzetiségi összeírását, a nemzetiségi iskolák körülményeit és a helyi jegyzők viselkedését vizsgálta. A bizottság tevékenységéről készített részletes jegyzőkönyvből kiderül, hogy Brankov a hatóságok nyomásgyakorlását sejtette a mögött, hogy a lakosság sok esetben nem szerb-horvátnak, hanem magyarnak vallotta magát. A bizottság azonban megállapította, hogy a Jegyzők részéről semminemű befolyás nem volt megállapítható, az összeíró biztosok részéről [is] csak néhány esetben”. A külügyminisztériumban készült jelentés egyébként azt is megemlítette, hogy a bizottság jugoszláv tagjai (Brankov és Smiljanic főhadnagy) a „legnagyobb bizalmatlansággal viseltetnek” azokkal a jegyzőkkel szemben, akik 1941-1944 között a Délvidéken teljesítettek szolgálatot. Miután a bizottság kilenc község nemzetiségi iskoláját megtekintette, a délszláv tanulók oktatási lehetőségéről megjegyezte, hogy a „nemzetiségi iskolák terén megállapított fenti eredmény, ha nem is kielégítő, mégis jóval kedvezőbb, mint Brankov százados velünk közölt információja, mely szerint délszláv kisebbségünknek egyáltalán nincs nemzetiségi iskolája”.52 A magyarországi délszláv kisebbség oktatási helyzetének javítását a jugoszláv vezetés egyébként a kétoldalú kapcsolatok javulásának egyik feltételéül is szabta, ahogyan azt Brankov 1945. december 19-én közölte is Rex minisztériumi segédtitkárral. Miután Rex afelől érdeklődött, hogy miként lehetne javítani az átmenetileg rosszabbodó magyar-jugoszláv kapcsolatokon, Brankov kertelés nélkül megmondta, Magyarországnak tettekkel kell bizonyítania jó szándékát. Jugoszlávia egészen konkrétan az alábbi három területen várt el mielőbbi eredményt: „1. Ha a Jugoszlávia részéről kért háborús bűnösöket kiadná, 2. Az iskolák megadása legalább olyan mértékben és olyan formák szerint, mint ahotóztatta és egy napig fogva tartotta, Baján pedig a vasútállomás főnöke szidalmazta a „k. Subasicsot és k. Titót” egy jugoszláv mozdonyvezető előtt. MNL OL XIX-J-l-k-Jugoszlávia-8/b-sz.n./é.n. (15.d.). 49 MNL OL XIX-J-l-k-Jugoszlávia-8/b-31.999.pol./1945. (15.d.). 50 MNL OL XIX-J-l-k-Jugoszlávia-8/b-32.254.pol./1945. (15.d.). 51 A magyarországi nemzetiségek 1945-1956 közti helyzetének vizsgálata során több helyütt röviden érinti a délszláv kisebbségeket: Tilkovszky Lóránt: Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században. Debrecen, Csokonai Kiadó, 1998., különösen a 124-147 közti oldalakon. A magyarországi délszlávok törekvéseiről, szervezeteinek létrehozásáról dokumentumokat közöl: Tóth Ágnes: A magyarországi délszlávok helyzete és törekvései 1945-1948 (Dokumentumok). Bács-Kiskun Megye Múltjából. XII. 1993. 361-382. 52 MNL OL XIX-J-l-k-Jugoszlávia-8/b-890.pol./1946. (15.d.).
