Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
írásával — aminek tényét környezetének elismerte, csupán emlékirataiban tagadta — tudomásul vette a kitűzött határokat. Igaz, lényeges pontok tekintetében — szándékosan vagy félreértésből (mint például az emlékiratok kiadhatósága, végleges tartózkodási hely) — maradtak bizonytalanságok, amin akkor egyik fél sem ütközött fenn. A bíboros elfogadottnak tekintette saját véleményét, a Szentszék meg abban a bízott, hogy egy bíboros végül úgyis azt fogja tenni, amit a pápa kíván tőle, akkor is, ha nem parancsolja. Budapest minél diszkrétebb, leginkább minden külsőség nélküli római fogadtatást vett volna szívesen, de be kellett látnia, ennek esélye már akkor nullára zsugorodott, amikor belegyezett, hogy a bíboros távozásának időpontja a szinódus éppen esedékes ülésére essék. így bár Magyarországot valóban csendben hagyta el, Rómában zajos ünneplés fogadta. A Sixtus-kápolnában csak úgy nyüzsögtek a világ minden tájáról idesereglett főpapok, 1971. szeptember 30-án délelőttjén itt kezdődött a püspöki szinódus második közgyűlése. Kitüntetése jeléül VI. Pál a kápolnában együtt misézett Mindszenty Józseffel. Történelmi jelenet, történelmi helyszínen. A mennyezeten a teremtés isteni színjátéka, a bűnbeesés és bűnhődés drámája. De az oltáron Krisztus áldozata a megváltást hirdeti. A szemek a pápa oldalán álló emberre szegeződnek, aki ünnepi paramentumban, fehér mitrával a fején, újból főpásztorként állt az oltárnál. Ott és akkor biztosan felmérte hűségének óriási árát. Mindenkit lenyűgözött a tudat: csak pár napja szabadult a vasfüggönyön túlról és most közöttük ad hálát. Az evangélium után mondott beszédében a pápa meleg szavakkal emlékezett meg a bíboros rendületlen hitéről, fáradhatatlan egyházfői munkájáról és áldozatáról. Az utolsó szó elhangzása után taps csattant fel, bíborosok, érsekek, püspökök és szerpapok hosszasan éltették a sokat szenvedett főpásztort. Ám Mindszenty a szinódus ülésein — mivel annak tagjává a pápa nem nevezte ki — hivatalból nem vehetett részt, még csak vendégnek sem hívták meg, így nem szólalhatott fel, nem tarthatott nyilvános szentmisét, és nem mondhatott szentbeszédet sem. A helyzet tökéletesen szinkronban áll azzal az aggállyal, amit az MSZMP Politikai bizottságának 1971. július 27-ei ülésén megvitattak: részt vehet-e, felszólalhat-e Mindszenty a szinóduson? Igaza lett a keményvonalas Komócsin Zoltánnak: a Szentszék nem játszotta ki Mindszentyt politikai célokra és tartotta magát a megállapodáshoz. Mindszenty újfent csalódott, lelki háborgását fizikai gyengeség tetézte, a bal lábát állandó fájdalom gyötörte, így a mise után a pápa támogatta a járásban.132 Szállásul a XXIII. János pápa alatt helyreállított Szent János torony kényelmes lakosztályát bocsátották Mindszenty rendelkezésére, ahol korábban Athenagorasz konstantinápolyi ortodox pátriárka is lakott. Mégsem érezte jól magát Rómában, pedig a pápa még ebédre is vendégül látta. Igaz, beszélgetés helyett egyoldalúan végighallgatta Mindszenty tiltakozását a szlovákiai egyházmegyék létrehozása ellen, amit Cheli állítólag „abszurdumnak” nevezett.133 Több-kevesebb sikerrel próbálták távol tartani a kíváncsiskodóktól, de elzárni AZ 1971. SZEPTEMBER 9-EI MAGYAR-SZENTSZÉKI MEGÁLLAPODÁS 923 132 KFL I.l.a Politica 3077/1971. Ijjas József jegyzete, Róma, 1971. október 2. 133 ÁBTL 3.2.9. R-8-009/1. 97. föl. Feljegyzés, Bp., 1972. január 10. Tárgy: az 1971. október 11-ei római KÜM-távirat.
