Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
924 BALOGH MARGIT nem zárhatták el, így a szinódus tagjain kívül számosán fejezték ki tiszteletüket és csodálatukat. A vatikáni hivatalok részéről mégis több csalódás érte, az ígéreteket cáfolta a valóság, és Mindszenty hamarosan megbánta, hogy elhagyta Magyarországot. Hogy valami nem „kerek”, az apró jelekből is látszott. A szinódust megnyitó mise után a sokaság tolongásában az egyik csoportosulásnál Zágon prelátus — más forrás szerint Villot bíboros államtitkár — bemutatta Mindszentynek Ijjas Józsefet, a magyar püspöki kar 1969 óta hivatalban lévő elnökét. A bíboros nem nyújtott kezet, és csak annyit vetett oda a megrendült érseknek: „Sokat kell imádkozni Magyarországért!”134 135 A véletlen találkozásnak Ijjas látszólag nem tulajdonított semmi jelentőséget, mégsem felejtette el. Amikor Mindszenty 1948. november 3-án a püspöki kar előtt Szemere Bertalant idézte — „a számkivetés sokkal nehezebb sors, mint Világosnál akasztófára kerülni”136 — nem is sejtette, hogy egyszer majd ő is követni kényszerül az emigrációba távozókat. Ám a kényelmes, formalizált, előkelő világ idegen maradt számára. Minél előbb szeretett volna kikerülni a vatikáni felügyelet alól, és a kúria udvarias marasztalása ellenére elköltözni Bécsbe, a Pázmáneumba.136 Döntését meggyorsíthatta egy újabb csalódás: október közepén a magyar sajtóban megjelent a hír az 1957-es pápai dekrétumokban kiközösített békepapok büntetésének megszüntetéséről.137 Ha nincs is markáns ok-okozati összefüggés az 1957-es dekrétum-ügy és Mindszenty kiengedése között, a dátumok közelsége miatt a sajtó és a közvélemény nagy része mégis egyszerű cserére gyanakodott. Mások megerősítve látták azt a sokat emlegetett kritikát, hogy Mindszenty személye akadályozza az egyház és az állam közti normális kapcsolatokat. Ráadásul az eljárás megalázóvá is vált, mert amíg a magyar pártállammal kollaboráló békepapok megkapták a feloldozást, addig a katolikus egyház 134 KFL I.l.a Politica, a 3819/1971 sz. iratcsomón belül 3077/1971. Ijjas József jegyzete. Róma, 1971. október 2. és ÁBTL 3.1.2. M-40530/2. 43. föl. Igaz Sándor [=Magyar Ferenc] fedőnevű ügynök jelentése. Bp., 1971. november 10. A történet — kisebbnagyobb eltérésekkel — számos forrásban felbukkan, lásd például Hansjakob Stehle: Geheimdiplomatie im Vatikan. Die Päpste und die Kommunisten. Benziger, Zürich, 1993. 300.; A magyar diplomácia szerint a mondat így hangzott: „Hát maga az! Van mit imádkoznia szegény Magyarországért!” ÁBTL 3.2.9. R-8-009/1. 48. föl. Feljegyzés, Bp., 1971. október 4. Tárgy: 3185. sz. római nagykövetségi távirat.; Mindszenty titkára tovább színezte a mondatot: szerinte Ijjast azon kijelentésére, hogy Magyarországon megfogyatkozott a vértanúk száma, a prímás így reagált: „Hát ha megfogyatkozott, akkor Eminenciád miért nem szaporítja a megkevesbedett vértanúk számát?" Mészáros T: A száműzött bíboros szolgálatában i. m. 131. 1973. november 18-ai feljegyzés. 135 Az 1948. november 3-ai püspökkari értekezlet jegyzőkönyve, 33. napirendi pont. In: A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1945-1948 között. Szerk.: Be ke Margit. Argumentum, Köln-Budapest, 1996. 431. 136 Sérelmeit 1971. október 19-én egy pro memóriában összegezte is, szövegét lásd Somorjai A.: Mindszenty bíboros 1971-es memoranduma és pro memóriája. Távlatok, 2007. 2. sz. 226-231. 137 „Az Apostoli Szentszék rendelkezése.” Új Ember, XXII. évf. 42. sz. 1971. október 17. 4. p.
