Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
918 BALOGH MARGIT sek után Mindszenty volt a harmadik kelet-európai főpap, aki oly sok dráma és szenvedés után Rómába érkezett. A történtekről a magyar és az olasz tömegtájékoztatási eszközök még aznap rövid hírt adtak, de csak 15 órakor, amikor a Mindszentyt szállító repülőgép már leszállt Rómában (a menetrend miatt egy órával eltértek a magyar-szentszéki megállapodásban rögzített időponttól). Budapestnek az egész akcióról a szövetségeseket is tájékoztatni kellett: szövetségeseken Kádár János az 1957. évi dekrétumokkal érintett békepapokat (Beresztóczy Miklóst, Horváth Richárdot és Várkonyi Imrét), a püspöki kart és a testvérpártokat értette. Elsősorban a cseheket és a lengyeleket, a „szovjet elvtársakat csak politikailag érdekli ez a téma”.115 A távozást megelőző órákban kaptak felvilágosítást a helyi pártszervek, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, és a különböző egyházak képviselői. Rómában ugyanekkor közölték VI. Pál pápa egyházkormányzati döntését is: az addigi esztergomi apostoli kormányzót, a már valóban idős és beteges Szabó Imre segédpüspököt egészségi állapotára tekintettel felmentette, és helyébe Kisberk Imre c. püspököt, a székesfehérvári apostoli kormányzót nevezte ki. Nem minden vita nélkül sikerült a személyben megegyezni. Kisberk hosszú időn át a kommunista párt feketelistáján szerepelt. Érthető, hogy a nyugati kommentárok miért könyvelték el kinevezését a Szentszék kifejezett sikerének. Nem is sejtették, hogy tevékenysége az ismertnél összetettebb és sokkal ellentmondásosabb, hiszen több-kevesebb sikerrel, de az államvédelem is foglalkoztatta.116 Kisberk életútja érzékelteti a lojalitásnak és ellenzésnek azt a drámai feszültségét, ami ezekben az évtizedekben a magyarországi katolikus egyházat jellemezte. A személyében való egyetértéssel mindenesetre elhárult egy újabb konfliktus keletkezésének lehetősége, viszont egy meglehetősen furcsa helyzet állt elő: a Szentszék továbbra is az immár szabad Mindszenty bíborost tekintette esztergomi érseknek, de az árva főegyházmegye tényleges vezetésével egy címzetes püspököt bízott meg, aki 1974-ig egyidejűleg két egyházmegyét is kormányozott. VI. Pál pápa 1971. november 5-én a formális udvariasságon túlmenő hangvételű levélben köszönte meg Nixon elnöknek, amiért Mindszenty Józsefet az Egyesült Államok diplomáciai képviselete ily hosszú időn át befogadta.117 115 MNL OL 288. f. 5/560. ő. e. 158. föl. Jegyzőkönyv az MSZMP PB 1971. július 27-ei üléséről. 116 Már 1951-ben megkísérelhették beszervezni, de ekkor még a róla nyitott dosszié a sokatmondó „Áruló” címet viseli. Beszervezéséről 1958-ból — amikor hozzájárultak segédpüspöki kinevezéséhez — egy „hatos karton” tudósít, ám a kapcsolat még ekkor sem válhatott érdemivé, mert munkadossziéja, amely az általa írt jelentéseket tartalmazza, csak az 1968-1971 közötti időszakról maradt fenn. Lásd Mózessy Gergely: A megtorlás hatása Kisberk Imre püspök életútjára. In: Magyar Katolikus Egyház 1956. A Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány évkönyve 2007. Új Ember, Bp., 2006. 123-142. és Mózessy G.: Kisberk Imre székesfehérvári segédpüspök fogsága. In: Acta Papensia, 2006/1-4. 213-226. 117 Nixon Library, NSC Files, Box 732, Country Files - Europe, Vatican, Vol II. June 1970-31 Dec. 1971 [2] VI. Pál pápa levele Nixon elnöknek, 1971. november 5. Másolat.
