Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
890 BALOGH MARGIT Mindszentynek — mielőtt elhagyná az országot — lehetőséget kellene biztosítani, hogy elbúcsúzzék egyházmegyéjének papjaitól és pásztori dokumentumban híveitől.”37 A Szentszék 1967-es javaslatán alapuló tervezet nem nyerte el Miklós Imréék tetszését, abban sok bizonytalanságot és homályos kérdést láttak. Ugyanakkor hiányolták, sőt nélkülözhetetlen feltételként kezelték a garanciavállalás régóta szorgalmazott egyértelműségét és osztatlanságát. Utóbbin azt értették, hogy az Apostoli Szentszék, pontosabban személyében a pápa vállalja a feltételek betartását, amit nem oszt meg Mindszentyvel, azaz nem teszi függővé a bíboros magatartásáról. Nyilvánvaló, hogy nem bíztak a magyar főpap ígéretében, ha sikerülne is azt valamilyen módon kicsikarni. Azt viszont többször is elismételték, hogy részükről a Szentszék megbízottja vagy megbízottai bármikor és bármennyiszer érintkezhetnek Mindszentyvel, anélkül, hogy az Mindszenty és a magyar kormány közötti bármilyen tárgyalásra utalna. Ezért még ahhoz sem ragaszkodtak, hogy ezekről az eszmecserékről tájékoztatást kapjanak. Kerek-perec csupán Mindszenty elbúcsúzását tagadták meg egyházmegyéje papságától és híveitől. A szentszéki megbízottak minderre következetesen reflektáltak, a lényegi kérdésként kezelt garanciákat illetően most sem mondtak más, mint hogy a pápa a tervezetben foglaltakon felül többet nem biztosíthat. Azt is elismételték, hogy Mindszentyt nem kényszerítheti a pápa jelenlegi helyének elhagyására, és nem feltételezhetik szószegését, amennyiben kötelezettséget vállalna a garanciák betartására. Az persze kiderült, hogy Cheliék nem kívánnák szerepeltetni Mindszenty korlátozását a megállapodásban, ahogy az is, hogy a cenzúra vagy szilencium kérdésében ragaszkodnak az érintett beleegyezéséhez. „A Szentszék csak Mindszenty beleegyezése — jóváhagyása — után vállalhatja a garanciákat” - hangsúlyozták.38 Ezzel vitatkozva Miklós Imre felidézte VI. Pál Péter Jánosnak mondott szavait: Mindszentyt valamelyik római kolostorban helyeznék el és „megfelelő egyházi rendszabályokkal, kellő súllyal megtiltanák szereplését”, amihez a Szentszék minden feltétellel rendelkezik. Az érdemi különbség abban állt Cheliék tervezete és VI. Pál — legalábbis Péter János által hallani vélt — kijelentése között, hogy utóbbi szerint Mindszentyt kötelezik a garanciák vállalására és betartására, míg a tervezet szerint csupán igyekeznek Mindszentyt meggyőzni és befolyásolni. Elsőre Cheliék mentegetőztek is: „arra hivatkoztak, hogy nem volt alkalmuk és lehetőségük, hogy megismerjék a pápa említett állásfoglalását”, de végül nem láttak valódi ellentmondást a pápa kijelentése és az általuk előterjesztett javaslat között. Szerintük VI. Pál is nyilván úgy értelmezte megjegyzését, hogy a megoldásnak ez a módja is csak akkor lehetséges, ha megkapják Mindszenty beleegyezését a garanciák vállalásához. Akár kolostorban helyezik el, akár másutt, még a pápa sem tilthatja meg, neki hogy különböző személyekkel érintkezzen. 37 Miklós Imre-hagyaték, „Emlékeztető a Vatikán képviselőivel folytatott budapesti tárgyalás 2. napjáról, 1971. május 5.” 2. föl. (Szóáthúzás az eredetiben.) 38 Uo. 5. föl.
