Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
Történt ugyanis, hogy amikor magyar-amerikai diplomáciai kapcsolatokat 1967-ben nagyköveti szintre emelték, Mindszenty elhatározta, hogy tiltakozása jeléül elhagyja a diplomáciai védettséget nyújtó menedékét.30 A roppant kínos helyzetet végül König érsek oldotta meg, ügyesen közvetítve VI. Pál pápa személyes kérését. A kialakult szituációval összefüggésben 1967. október 14-én Agostino Casaroli pápai prelátus, az Egyházi Közügyek Tanácsának jogelődjének, a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának helyettes titkára egy emlékeztetőt adott át Magyarország római nagykövetének, amelyben tolmácsolta a pápa kívánságát: a bíboros kapjon lehetőséget az ország elhagyására. Cserébe kész volt a funkciót gyakorló püspökök közül teljes jogú apostoli kormányzót kinevezni az esztergomi érsekség élére, amihez a magyar politikusok ragaszkodtak. Emellett hajlandónak mutatkozott latba veti befolyását, hogy Mindszenty — de csak miután elhagyta az országot — ne avatkozzon bele a magyar egyház életébe, ne tegyen semmilyen nyilatkozatot és tartózkodjon minden olyan tevékenységtől, amely ellenséges a magyar kormánnyal szemben.31 1967 őszére tehát lényegében már elkészült az a forgatókönyv, amihez visszatérve Mindszenty 1971-ben elhagyta a követséget. A megállapodás akkor meghiúsult, mivel a Szentszék nem kívánta az emlékeztetőben írottakon túlmenően, feketén-fehéren vállalni a Mindszenty jövendő magatartását korlátozó magyar garanciafeltételeket. És persze az sem siettette a kivitelezést, hogy Mindszenty maga is újra meg újra átgondolta az ország elhagyásának feltételeit, vergődve a távozás és maradás dilemmája között. A felmelegített 1967-es javaslatra 1971-ben is hasonló válasz érkezett: Budapest egyértelmű szentszéki kötelezettségvállalást várt el. A helyzet csak látszólag volt azonos. A tárgyalások VI. Pál pápa Péter János külügyminiszternek tett kijelentéseinek köszönhetően most mégiscsak előbbre haladtak. A magyar fél a pápa megnyilatkozását úgy értékelte: „alkalmazni akarja a garanciák biztosítására az egyháznak azokat a törvényeit, amelyek kizárják a kötelezettségvállalások megsértését. Mindszenty a pápa alattvalója és érvényesíteni lehet a pápai primátust.”32 Miklósék határozottságukat erősítendő elővették a régi érvet is: Mindszenty hatályos elítélés alatt áll és törvényellenesen tartózkodik egy másik állam területén. Minderre Cheli lényegében most sem mondott mást, mint amit 1967-ben Casaroli: ha Mindszenty elfogadhatónak tartja a magyar AZ 1971. SZEPTEMBER 9-EI MAGYAR-SZENTSZÉKI MEGÁLLAPODÁS 887 „Emlékeztető a Vatikán képviselőivel folytatott budapesti tárgyalás első napjáról (1971. május 4-én).” 2-3. föl. (Ezúton fejezzük ki köszönetünket Szigeti Jenőnek, amiért lehetővé tette az iratok tanulmányozását - B. Ma.) 30 A kialakult helyzetről és forrásairól lásd Adriányi G.: A Vatikán keleti politikája i. m. 65-78; M. Szebeni Géza: A Mindszenty-ügyek 2. rész. Magyar Szemle, Új Folyam XVIII. 2009/1-2.; Somorjai Adám: Sancta Sedes Apostolica et Cardinalis Ioseph Mindszenty III. Documenta 1967-1971. - Az Apostoli Szentszék és Mindszenty József kapcsolattartása, III. Tanulmányok és szövegközlések. Vol. III/2. METEM, Bp., 2012. 297-308. 31 Mindszenty és a hatalom i. m. 126-127. XXII. sz. dokumentum. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály. Javaslat a Politikai Bizottságnak a Mindszenty ügyben folytatandó tárgyalások irányelveire. Bp., 1967. október 19. 32 Miklós Imre-hagyaték, „Emlékeztető a Vatikán képviselőivel folytatott budapesti tárgyalás első napjáról (1971. május 4-én).” 6. föl. (Kiemelés az eredetiben.)
