Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
882 BALOGH MARGIT minthogy beléphetnek a Magyar Szocialista Munkáspártba, és abban akár vezető szerepet is vállalhatnak). A magyar fél ezt a megoldási módot kizárta, mivel abban az állami szolgálatra kész papok bűnösségének beismerését és megalázását látta, holott — álláspontja szerint — ők csupán a Vatikán súlyosan hibás, diszkrimináló döntésének áldozatai. Helyette az eljárási sorrend időbeli és logikai felcseréléséhez ragaszkodott: előbb a Szentszék szüntesse meg a „magyarországi különleges állapof’-ra vonatkozó minősítést és adja vissza a püspököknek 1957-ben megvont jogait, ami alapján a püspöki kar, illetve a püspökök rendezhetik az egyházi büntetéseket, amelyeket a Szentszék tudomásul vesz. E feltétel hallatán Cheli finomított eredeti javaslatán: az érintettek feloldozásukat a püspöki kar elnökétől kérjék, aki ehhez hozzájárulást kér és kap a Szentszéktől, és ezzel egyidejűleg a püspökök megvont jogait is visszaadja: azaz ezentúl joguk lesz hozzájárulni a papjaik politikai tevékenységéhez, beleértve a képviselői mandátumok vállalását is.18 Ezt már elégedetten nyugtázta a magyar delegáció, de abba nem ment bele, hogy a kiközösítés feloldását és a püspökök jogait korlátozó intézkedés megszüntetését az 1957. évi 22. tvr. visszavonásával vagy módosításával összekössék. Ám kilátásba helyezte, hogy viszonzásul a dekrétumügy kedvező megoldásáért nyitott más kérdések megvitatására is. A finom diplomáciai tánclépések végül is meghozták a várt eredményt. 1970. szeptember 2-án Ijjas József kalocsai érsek mint a püspöki kar elnöke kérelmezte a pápánál a dekrétumok érvényességének megszüntetését. A választ az 1970. október 6. és 11. közötti újabb magyar-szentszéki tárgyalásokra időzítették, amikor a hivatalos magyar delegációtól függetlenül (?) ugyancsak Rómában tartózkodó Ijjas József érseknek a Vatikáni Államtitkárságon átadtak két dokumentumot, mindkettőt Jean Villot francia kardinális, vatikáni államtitkár írta alá. A 6690/70. számú, 1970. október 7-ére datált irat nyugtázta a magyar katolikus püspöki kar elnöke kérvényét, és — a májusi egyeztetéssel teljes összhangban — hozzájárult, hogy az illetékes ordináriusok Beresztóczy Miklóst, Horváth Richárdot és Várkonyi Imrét feloldják a kiközösítés alól. A másik, ugyancsak 6690/70. számon iktatott, de egy nappal későbbi keltezésű irat hosszasan kifejtette, miért is kényszerült a Zsinati Szent Kongregáció az 1957. július 16-ai megszorító dekrétum kiadására: azért, mert a papság politikai tevékenysége nehezen fér össze a pasztorális és lelki feladatokkal. A magyarázkodásként és kioktatásként egyaránt értelmezhető bevezető után a Szentszék a magyar katolikus püspöki karra bízta, hogy a papok politikai tevékenységének tilalma alól a jövőben felmentést adjon, illetve a későbbiekben az illetékes püspökökhöz utalta a Szentszéknek fenntartott kiközösítések feloldását. Ezt a lépést 13 év elteltével annak ellenére megtette, hogy eredeti elvárásai nem érvényesültek, mert a kiközösítettek nem mondtak le képviselői mandátumukról és nem gyakoroltak bűnbánatot. A látszat ellenére Róma mégsem hajtott szolgai módon fejet a magyar elvárások előtt. Némi tárgyalási muníciót tartalékolva ugyanis — és ezt nem jelezte előre — záradékot fűzött a rendelkezé- * 16 18 MNL OL XIX-ű-1-j KÜM/Vatikán 160, 00505/7/1970. (87. doboz). Feljegyzés a Vatikán megbízottaival folytatott eddigi megbeszélések tapasztalatairól. Bp., 1970. június 16.
