Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Az 1971. szeptember 9-ei magyar-szentszéki megállapodás. Mindszenty József bíboros érsek távozása Magyarországról IV/875
876 BALOGH MARGIT váltással kezdődött: Martin Hillenbrand nagykövetet, aki 1967 óta szolgált Budapesten 1969 elején külügyminiszter-helyettessé léptették elő, ezért február 15-én visszatért hazájába. Utódja, Alfred Puhán, júniusban érkezett Budapestre. A hivatal átadása-átvétele során nyilván kielemezték azt a helyzetet is, ami miatt Budapest különleges céliránynak számított a külföldi kiküldetésre aspiráló diplomaták körében: még nem volt precedens arra, hogy egy bíboros éljen menekültként az Egyesült Államok egyik épületében. Bár a nagyköveti kinevezés miatt 1967-ben Mindszenty még azzal fenyegetőzött, hogy feladja magát a magyar hatóságoknak, végül szívélyes kapcsolat alakult ki a nagykövet és a bíboros között. Mindszenty még Churchill hatkötetes, II. világháborúról szóló művével is megajándékozta a diplomatát névnapjára.1 Történetünk idején Hillenbrand révén a washingtoni külügyminisztériumban volt egy komoly pozícióban lévő személy, aki nem a papírokból, hanem életközeiből ismerte a helyzetet. Az ő támogató hozzáállása nélkül nemigen tudott volna átütő erőt kifejteni az új budapesti nagykövet, aki annak ellenére, hogy kormánya nem tekintette magát a legilletékesebbnek, mégis személyes feladatának érezte, hogy megoldja Mindszenty addigra holtpontra jutott ügyét, különös tekintettel a bíboros életkorára (77 éves) és sérülékeny egészségi állapotára.2 Az ambiciózus diplomata az első adandó alkalommal szóba hozta a magyar partnerének ennek „a makacs, merev öregembernek” az ügyét, „akivel nem lehet mit kezdeni”.3 Az elmarasztaló kép gyorsan kialakult benne. „Mindszenty világa, ahogy beszélgetéseinkből kiderült, nagyrészt a Rákosi Magyarországáról alkotott képből és az Amerikából rendszeresen küldött magyar emigráns sajtó olvasásából állt össze. A biztonság kedvéért átnézte a Neue Zürcher Zeitungot és a Die Pressét, valamint a Herald Tribune párizsi kiadását. Ugyanakkor megnyilatkozásaiból nyilvánvaló volt, hogy csak azt olvasta el, amit akart: vagyis, ami nem változtatta meg már kialakított koncepcióját a világról, amelyben éltünk” - írta róla visszaemlékezéseiben.4 1 National Archives and Records Administration, College Park, Maryland (a továbbiakban: NARA) Record Group (a továbbiakban: RG) 84. 84. Foreign Service Posts of the Department of State. Hungary, Budapest, Records Relating to Cardinal Mindszenty 1956-1972, Entry 2691-B, Box 4. H. E. File, January-June 1968. Hillenbrand nagykövet levele Mindszenty bíboroshoz, 1968. március 19. 2 Archives du Ministéres des Affaires étrangéres, Archives diplomatiqus (a továbbiakban: AMAE AD), Série: Europe 1961-1970, Saint-Siége, dossier: 77, Cardinal König, Kardinal Mindszenty. Raymond Gastambide budapesti francia nagykövet jelentése. Bp., 1969. június 10-11. és július 10. 3 Szatucsek Zoltán: Makacs öregúr vagy nemzetmentő vátesz? Diplomáciád egyeztetések Mindszenty sorsáról 1970-1971-ben. Közel-Múlt. Húsz történet a 20. századból. Szerk.: Majtényi György-Ring Orsolya. Magyar Országos Levéltár, Bp., 2002. 20-35. 4 Alfred Puhán: The Cardinal in the Chancery and Other Recollections. Vantage Press, New York, 1990. 188. Magyarul közli Somorjai Adám-Zinner Tibor: Majd’ halálra ítélve. Dokumentumok Mindszenty József élettörténetéhez. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Bp., 2008. 1157-1183:1161. Stilárisan eltérő fordításban megtalálható az interneten: http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/199904/a_mindszenti_sztori Letöltés: 2013. december 29.)
