Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda születése IV/845
858 MISKOLCZY AMBRUS „nemzeti szégyenbe és európai botrányba fulladt”.59 Ó maga pedig tiltakozásként egyet tehetett, nem ment el a koronázásra és az 1923-as alkotmányt sem tartotta legitimnek, addig, amíg jó egy évtized múlva már ennek az alkotmánynak a védelmében és erre az alkotmányra hivatkozva politizált. Ugyanakkor a liberálisok éppen az alkotmánnyal bizonyíthatták nyugati protektoraik előtt liberális és demokratikus elkötelezettségüket. A békeszerződésben kikötött feltételeknek természetesen eleget tettek, formálisan, mert a kisebbségi jogokat lábbal tiporták, a magyar zsidók pedig többszörös nyomásnak voltak kitéve. Brátianu pedig diplomatikusan azt is mondhatta, ha igaz, hogy ha Európa bármelyik országában bevezetik a numerus clausust, ő is bevezeti.60 A lényeg: a hatalom birtoklása. A diákzavargások végül is jól jöttek. Jó szelepnek bizonyultak egy olyan helyzetben, amikor a háború alatt fogant társadalmi várakozások nem teljesültek, a reformok miatt addig vezető szerepet is betöltő tekintélyes társadalmi csoportok — elsősorban földesurak — helyzete megrendült, deklasszálódtak, a nyertesek — gazdag vagy középparasztok — pedig többet akartak, a frontharcosok is csalódtak, és frusztráltnak érezhették magukat azok a városi elemek is, akik helyzete nem változott, viszont a demokratizálódással látniuk kellett, hogy az addig politikai jogokkal nem rendelkező zsidók immár egyenjogúak.61 Gyermekeik az egyetemen találkoztak. Az egyetem a társadalmi mobilitás keresztútja, induló állomása volt, és így az egyetem lett az akut konfliktusok színtere, a diákzavargások pedig valami mélyebben tenyésző betegségnek a tünetei.62 Erre utal az is, ahogy a zsidókat előszeretettel buktatták meg az érettségin — nyilván — az elmaradt numerus clausus kompenzálásaként,63 ugyanakkor megdöbbentő az is, hogy a diákság egészének milyen csekély töredéke állta ki a vizsgákat. (1921-1932-ben a jogon 122035 diákból 8763 szerzett diplomát; az orvosi karokon 31759-ből 3852; a bölcsész karokon: 58353-ból 1588.64) Ez nem azt jelenti, hogy a diákság salakja lett volna a Mozgalom bázisa. Igaz, Mircea Vulcánescu, aki jó viszonyt ápolt a légionárius elittel és előszeretettel rendszerezte a különböző szellemi irányzatokat és magatartásformákat, a falvak világának mélyéből jött, a városban gyökértelenné váló diákot állította be prototípusként, méghozzá egy olyat, aki identitászavarában szüleit is megölte. (Az eset nagy sajtóvisszhangot váltott ki.65) És ugyancsak Vulcánescu szerint maga Angelescu miniszter a diáklétszám emeléssel, „kulturalizáló mániájával” lett „az igazi alkotója annak az erkölcsi légkörnek, amelyben kifejlődött a Gárda”.66 Kortárs magyar elemző is hasonlóképpen látta: „Munkahelyek várnak betöltésre a társadalmi élet titáni gépezetében, orvosok kellenek, tanítók, szakmunkások, mérnökök, tisztviselők, mezőgazdák. A nemzet jövője függ a munkahelyek megfelelő betöltésétől... Ám milyen vonzereje legyen a néptaní59 Totalitarismul, I. 248. 60 Antisemitismul universitär, 314. 61 Veiga: Istoria Gárzii, 29-36., 316. 62 Lucian Nastasá: Cuvánt ínainte. In: Antisemitismul universitär, 17. 63 Irina Liuezeanu: Culturá §i nationalism In Románia Maré 1918-1930. Buc. 1995. 103. 64 C. Rádulescu Motru: Psihologia poporului román. Revista de filosofle, 1937. 2. sz. 141. 65 Adevárul, 1936. dec. 1. 66 Mircea Vulcánescu: Nae Ionescu. A§a cum 1-am cunoscut. Buc. 1992. 81.
