Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda születése IV/845
855 Az antiszemitizmus „szellemi” és társadalmi alapjai Nyitott kérdés: honnan ezek az indulatok és ez a dialektika? Nem kétséges, melegágyuk a diáknyomor volt, ami részben a diáklétszám gyors emelkedésével függött össze. A diákok létszámát az új rendszer ugyanis több okból is megsokszorozta. Az új Romániának új erőkre volt szüksége, a korábban Magyarországhoz tartozó területről mintegy 200000 ember ment el, nagy részük hivatalnok, és ezt pótolni kellett. Az egyetemek azonban még nem készültek fel a nagy tömegek befogadására, rosszak voltak a diákotthonok, kevés volt a laboratórium, és mindaz, ami például az orvostanhallgatók felkészítéséhez kellett. A nyomornak ugyanakkor kontrasztív jellege volt. Kétségtelen a városi zsidók előnyben voltak a vidéki románokkal szemben, ahogy a városiak a falusiakkal. Az érem másik oldala, az ókirályságban a zsidók nem telepedhettek meg falun. A korábban magyarországi területeken a zsidóság az urbanizáció egyik hordozója volt. Anyanyelvűk pedig magyar, ami még külön irritálta az antiszemitákat, és nemcsak őket. Amikor 1923-ban az oktatásügyi miniszter, Constantin Angelescu az erdélyi zsidóknak — a divida et impera szellemében — magyar iskolák helyett zsidókat ajánlott, akkor a zsidóhitű magyarok Szent István és Szent László országa mellett tettek hitet, mire Iorga keserűen tette fel a kérdést, hogy az óromániai zsidók miért nem tanúsítanak ilyen odaadást Romániával szemben.47 Azt persze nem tette hozzá, hogy miért és miként maradt el az emancipáció, és helyette periodikus zsidóüldözésekre került sor. Viszont kétségtelen, a numerus clausus követelését, mint középkori babonát ítélte el.48 Az is csak undorral vehette tudomásul, ahogy a kolozsvári román diákok zsidó hullákat követeltek, ürügyként hozva fel azt, hogy a zsidók csak keresztény tetemeken hajlandók kórbonctani gyakorlatra, és úgy tettek, mintha emiatt törtek volna fel az indulataik, olyannyira, hogy a zavargások miatt az egyetemi évet is törölni kellett. Az erdélyi, bánsági, bihari zsidók magyar lojalitása némileg még színezte az új romániai antiszemitizmust, de csak színezte. Ion Mot-a az egyetemes európai antiszemitizmus koordinátái között mozgott: „a zsidóság mindenütt az egész világon kompakt test, idegen nép, egységes, egyazon programmal, amely ugyanabból a Talmudból fakad”.49 Az antiszemitizmus logikája nem ismert kegyelmet. Irodalma is kegyetlenül hatalmas. A jelenség jellemzésére célszerűbb csak egy valakit idézni, aki átélte a végkifejletet, mint olyan zsidó, aki kamaszként legszívesebben együtt énekelt volna a gárdistákkal, és aztán miután az iskolából kizárták, kényszermunkára szorították, a túlélést az is biztosította, hogy a klasszikus francia gondolkodók műveiben mélyült el, majd Párizsban ismert szociálpszichológus lett: Serge Moscovici. Jeruzsálemi naplójában így vonta meg tapasztalatai mérlegét: „Azt a kérdést is feltettem magamnak, hogy vajon az antiszemiták nem szenvedtek valamiféle agylágyulásban, nem voltak-e betegek, akiket rasszista hallucinációk és mocsárláz gyötörtek. Nem a velünk A VASGÁEDA SZÜLETÉSE 47 Nagy-Talavera: Iorga, 248. 48 Antisemitismul universitär in Románia (1919-1939). Szerk. Lucian Nastasä. Cluj-Napoca, 2011. 227. 49 Totalitarismul, I. 264
