Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda születése IV/845
856 MISKOLCZY AMBRUS szembeni erőszak és megszállottságuk volt az, amiben én a betegség tünetét láttam, hanem az a mániájuk volt a betegségük, hogy mindenütt minket láttak megannyi álruhában. Valójában mi voltunk az alteregóik, nappal és éjszaka, akik üldözték őket, és ők nem tudtak szabadulni.” Mindezt azután, hogy „a nemzeti eszme Kelet-Európa népeit, és magukat a németeket is, arra a fojtó szükségszerűségre vitte, hogy egyetlen népet alkossanak, olyat, amely egységes a kezdetektől az idők végezetéig.” (Más szóval a német zsidóbb a zsidónál. Az alterego-kényszerképzetet megerősíti Drieu La Rochelle antiszemita regényhőse, aki szerint a keresztény az, „ki hisz a zsidókban”.50) Moscovici megkülönböztette a rasszizmust és az antiszemitizmust, ugyanakkor a kettő mégis összeolvadt nála, mert „a rasszizmus — szerinte — nem előítéletekben rejlik, hanem abban, hogy élőlényeket élő illúzióknak, alteregóknak tekint” - tehát, úgy mint fentebb az antiszemita. Ez az adott esetben a zsidók titkát akarja, a privilégiumokat. „Nem azt a privilégiumot, hogy választott nép legyen, hanem léte állandóságát, ami történeti perspektívában, az örökkévalósághoz való viszony. Ezért, aki nem vette volna észre, az antiszemita két zsidóhoz ragaszkodik, mint aki két vasat tart a tűzben: a jó zsidóhoz, aki megalázkodik, belesüllyed a szenvedésbe, és akit sajnálhat, miközben azt várja, hogy lemond a privilégiumáról, és a rossz zsidót, aki önmaga tud maradni, egyenes derékkal, és saját sorsot akar.” És így válaszolható meg a kérdés, hogy az antiszemita miért diszkriminál, a rasszista pedig miért likvidál?51 Ezzel pedig már benne vagyunk az emberi természetre vonatkozó kérdések azon labirintusában, amelyben nincs biztos válasz, és miért is lenne általános szabály. Ellene mond a magyar zsidók példája. Haragszanak is rájuk azok a zsidók, akik a sokszínű zsidó és az emberi identitás titkát sémákba akarják szorítani. A román antiszemitákat — általában — nem izgatta a zsidók magyar identitása, és nem az ingerelte, hogy magyarok, hanem az, hogy zsidók magyarok lehetnek, mások, és akkor románok is lehetnének, azok pedig ne legyenek, mert nem lehetnek - az ő logikájuk szerint. Zsidóbevándorlásról beszéltek, és számukat több millióra becsülték, holott az egy milliót sem érte el. Oromániában mintegy 300 ezer zsidó élt, az új Romániában már 800 ezer, és mintegy 100 ezer lehetett a bevándorló, akik többsége aztán tovább is ment. A moldvai és besszarábiai zsidók több mint 90% jiddis anyanyelvű volt, a bukaresti szefárdoké már román, a bukovinai zsidók urbanizált rétegei német kultúrában nőttek fel, az erdélyiek jelentős része pedig a magyarban. Az antiszemitákat nem igazán érdekelte a zsidóság tagolódása. Élet-halál harcot hirdettek a zsidók ellen, akik hol kommunisták, hol bankárok, hol egyszerre mindkettő. És természetesen hazaárulók, mint az a Blank, aki 1916-ban azt javasolta a kormánynak, hogy ne Moszkvába küldjék a román Nemzeti Bank aranyfedezetét, hanem Londonba. Ennek az lett volna az előnye, hogy visszakerült volna, és nem maradt volna a szovjet fővárosban.52 A kommunizmus és a zsidóság összefüggését a legegyszerűbben a legegyszerűbbeknek — a 60 Léon Poliakov. Histoire de l’antisémitisme. II. Paris, 1981. 447. 51 Serge Moscouiá: Chronique des années égarées. 1997. 117., 330-334. http://classiques.uqac.ca/ (rtf) (2012-02-27) 62 Antisemitismul universitär, 313.
