Századok – 2014
TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁN - Ormos Mária: A történész dolga IV/835
A TÖRTÉNÉSZ DOLGA 839 egy folyamatot, és ha valaki ezzel próbálkozik, csaknem biztosan tévedni fog. Kamenyec Podolszk előtörténetéről tehát elég sokat tudunk, de számos máig nyitott, ismeretlen kérdésnek nem ártana a nyomára jutni. Ilyen kérdés a lakosságcserére irányuló elképzelés mellett az említett debreceni, stb. tartózkodás ügye, aminek jó lenne felderíteni mind a mérteit, mind az okozóját. Szinte semmit sem tudunk arról, hogy a deportálás célállomásán szélnek eresztett tömeg, amely megfelelt egy kisebb magyar város összlakosságának, hogyan élte át a kivégzésééig eltelt napokat. Próbáltak elrejtőzni ezek az emberek, igyekeztek vajon segítséget kérni, ugyan kaptak-e, akár csak néhányan? A Magyarországról a hivatalos adatok szerint kiszállított tömeg milyen forrásból növekedett meg annyira, hogy a történészek egy része tudni véli, miszerint az áldozatok száma elérte a 22 ezret. Tudjuk, hogy kevesen, de mégis csak voltak olyanok, akik meg tudtak húzódni a visszafelé induló szerelvényeken, de nem tudjuk, hogy ez milyen feltételek mellett történhetett, és azt sem, hogy a megmenekülteknek mi lett a sorsuk. A Kamenyec Podolszk térségében végrehajtott tömegmészárlás egyébként nagy leckéül szolgált a német illetékesek számára. Mintegy bizonyította, hogy az úgynevezett zsidókérdés végmegoldását nem lehet végrehajtani a szokványos eszközökkel, mert a végrehajtásra kötelezettek jókora része nem bírja el idegileg a megterhelést. Ezt követően kezdték keresni a hatékonyabb és személytelenebb technikai megoldásokat. Meg is találták. Ugyancsak szélesebb körű ismereteket kíván a tervezett világháborús emlékmű szimbólumának kérdése. Ha a kompozíció nem visel titulust, úgy el lehet fogadni egy olyan emlékeztetőként, amely az évezredek során a vad, romboló, pusztító, gyilkos hordáknak áldozatul esett népeket, országokat jeleníti meg. Ebben az esetben legfeljebb az a kérdés merül fel, hogy vajon egy angyal helyesen jelképezi-e azokat az áldozatul esett kultúrköröket is, amelyek az angyal alakját nem ismerték és nem is ismerik. Ha viszont kijelentjük, hogy az emlékművet a német megszállásnak szenteljük, úgy már több probléma is felmerül. Az egyik problémát a sas okozza. Szimbolikus értelemben azért, mert egyáltalán nem hasonlít a német birodalmi sasra, hanem sokkal közelebb áll a többi ragadozó madárhoz, sőt még a Turulmadárhoz is. A két madár rokonnak látszik, holott egymásnak ellentmondó üzenetet hordoznak. Tartalmi értelemben viszont a német sas azért nem fejezi ki a német megszállást, mert az nem a hagyományos sas, hanem a nemzetiszocialista horogkereszt jegyében ment végbe. Ezt a körülményt minden történész ismerheti azzal együtt, hogy a sas a mai Németországnak is címermadara, és így nem csodálható, ha német kormánytényezők tiltakoznak az ellen, hogy a sas szimbólum által a megszállást Németországgal azonosítsa valaki, és egyúttal mintegy semlegesítse, illetve kiiktassa a nemzetiszocializmus kérdését. A magyar történelemnek már több töredékét kell ismerni ahhoz, hogy valaki biztosan tudja: a német sas nem valamilyen ártatlan angyalt támadott meg. Szép számban voltak ebben az országban ártatlanok, akiket a nemzetiszocializmus halálra szánt, de a felállított szoborkompozíció nem őket jeleníti meg, hanem a maga általánosításában azokat is, akik sokat tettek azért, hogy az or-
