Századok – 2014

TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁN - Ormos Mária: A történész dolga IV/835

837

hanem tetszőleges anyagokkal tölti ki a réseket, akkor csal, torzít. Tökéletes képet alkot vajon ez által? Az esetek jó részében nem.

A történészt olykor segíti a szerencse, máskor azonban nem képes megtalálni egy jelenség vagy esemény megoldását. Előfordul, hogy hosszan tartó kutatással összeszed minden elemet egy eseményről, és a titkát mégsem tudja megfejteni. Példaként említem Kövér György monumentális munkáját a tiszaeszlári történetről. A szerző összegyűjtött minden elérhető ismeretet a kérdésről, de végül mégis azt kellett mondania, hogy nem tudja mi történt a tiszaeszlári Solymosi Eszterrel. Előfordult velem is hasonló eset, méghozzá nem is egy alkalommal.

Egy valami mégis bizonyos. Egyetlen forrás csakúgy nem forrás, miként egy tanú nem tanú. Egy történésznek nem lehet nyugta addig, amíg minden elképzelhető, és megszerezhető iratot, papírt, cetlit, emléket össze nem gyűjtött. Ráadásul az általa kirakott kép csak akkor elfogadható, ha beleillik szélesebb környezetébe is.

Illusztrálja e tételt a kárpát-ukrajnai (plusz észak-erdélyi és néhány alföldi) városok zsidó lakóinak tragikus története. Ha valaki abból indul ki, hogy 1941 nyarán, a Szovjetunió megtámadását követően milyen címszó alá vonták, milyen irattári rubrikában tartották nyilván bizonyos rendészeti szervek a hivatalosan 17 400 főt érintő deportálásokat, akkor mondhatja, hogy ez végeredményben egy egyszerű idegen rendészeti eljárásnak minősül. Lehetséges, hogy e szervek szóhasználatában, illetve az irataiban ez a fogalom szerepel, ezzel szemben biztos, hogy más érdekeltek, politikusok, megbízottak stb. nem használták. Ha gyűjtögetni kezdjük a többi cserepet, a következőket látjuk: Kozma Miklós, az ungvári kormányzói biztos „kitelepítésről” „kicserélésről”, vagy „elvándoroltatásról” beszélt, illetve a június 6-i minisztertanácsi ülésen pénztámogatást kért az „esetleges evakuálás” végrehajtásához. Július 10-én Bárdossy miniszterelnökhöz intézett levelében ez áll: „A jövő héten a nem magyar állampolgár idemenekült galiciánereket, az exponált ukrán agitátorokat és a cigányokat át fogom tétetni a határon. A részleteket Barthával, Szombathelyivei és a debreceni hadtestparancsnokkal megbeszéltem. ”

Egy megbízott az ungvári kormánybiztosságon a Kozmának küldött augusztus 5-ei jelentésében „kiszállításról” beszél, és fájlalja, hogy az ország más területeiről, így Miskolcról, Debrecenből és Tokajból nagyon kevés zsidót szállítanak ki, és a máramarosi illetékesek beszüntették a kiszállítást. Bárdossy László miniszterelnök az alsóházban november 21-én szólt a kérdésről. Elmondta, hogy a kormány további zsidókat akart volna kitelepíteni, „de a velünk baráti német birodalom figyelmeztetett bennünket, hogy ezt tovább ne tegyük. ”. Nem csak Kozma és a miniszterelnök, de Keresztes Fischer Ferenc sem szólt „rendészeti eljárásról”. Amikor november 26-án felszólalt az alsóházban, azt állította, hogy a zsidókat az ő rendeletére „utasították ki”, és hozzátette, hogy a kiutasítást korábban nem lehetett végrehajtani, mert „az oroszok nem engedték meg”. Az utolsó mondatrész egyébként arra vall, hogy a magyar kormány korábban tapogatózott Moszkvában, de falba ütközött. Amikor Kozma „kicserélést” említett, vélhetően erre a lehetőségre, valamilyen lakosságcserére utalt.

A TÖRTÉNÉSZ DOLGA