Századok – 2014
TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁN - Ormos Mária: A történész dolga IV/835
TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁN Ormos Mária A TÖRTÉNÉSZ DOLGA* Nagyjából a német történész vitáról kiadott két dokumentum kötet megjelenése idején Párizsban is kirobbant egy történész vita. A témája szűkebb volt, a kisugárzása csekély, a mondandója viszont fontos. Egy perben, amelyben a vádlott háborús és emberellenes cselekmények elkövetésével vádolták, tanúként megjelentek történészek, ami más történészek heves tiltakozását váltotta ki. Erre az érintettek kivont karddal válaszoltak, és az igazság nevében védték álláspontjukat. A bírálók között akadt, aki csak a történész tanú voltát vonta kétségbe, mondván, hogy az eseményeknél nem volt jelen, mások viszont relativizálták az úgynevezett igazságot is. Brit történészek tucatjai vizsgálják felül és vitatják évek óta a szigetek valamennyi lakójának korábbi, romantikus történetét Nagy Alfrédtől tegnapig. Még az is vita tárgya, hogy Nagy-Britannia helyesen tette-e, hogy már 1914-ben belépett a háborúba, vagy jobban tette volna, ha kivár úgy két évet. Legutóbb Londonban azért csattant fel néhány történész, mert a kormány emlékművet akar felállítani Kitschener tábornoknak, vagyis — mint állítják — a politika át akarja írni a történelmet. Megfeledkezik a kétségtelenül sikeres tábornok gyilkos, emberellenes hadjáratairól, amelyekről kétségbevonhatatlan bizonyítékok állnak rendelkezésre. A fentiekből látható, hogy a történelem értelmezése körül nem csak Magyarországon merülnek fel problémák, de problematikus maga a történelem és árnyékában a történettudomány is. A történelem és a történész bajban van. A történelmet mégsem ejthetjük ki mindenkori tudatunk világából, részben azért, mert a múlt elmúlása ellenére befolyást gyakorol a mindenkori jelenre, részben azért, mert amióta az ember élesíteni kezdte a koponyájában elhelyezkedő agy működését, mindig tudni akarta a múltját, és erről az igényéről máig nem mondott le. A történész dolga, feladata, kötelessége ennek az igénynek a kielégítése. Már a kőkorszaki ember kereste önmagát. Tudni akarta, hogy ki ő, ki volt az ősanyja, honnan jött, hol volt az őshazája, mit éltek át és mit tettek az ősei. Ebből az elemi vágyból fakadtak az őstörténetek, amelyeket az emberek évszázadokon vagy akár évezredeken keresztül meséltek egymásnak, mindig hozzátéve valamit az eredeti szöveghez, hogy végül, amikor az írástudás már terjedni * A Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya által 2014. május 14-én rendezett tudományos konferencián elhangzott előadás szövege.
