Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Katkó Márton Áron: Cecília Cárja: Románii greco-catolici Si episcopia de Hajdúdorogh (1912) Contributíi documentare III/808
Cecilia Cárja ROMÁNII GRECO-CATOLICI §1 EPISCOPIA DE HAJDÚDOROGH (1912) Contributii documentare. Presa Universitarä Clujeaná, Cluj-Napoca, 2009. 493 o. GÖRÖGKATOLIKUS ROMÁNOK ÉS A HAJDÚDOROGI PÜSPÖKSÉG (1912) Romániában a 2000-es évek beköszöntével lendült fel a korábban majd ötven évig elhallgatott görögkatolikus örökség kutatása. Az osztrák Ernst Christoph Suttner volt az elsők között, akik ismét felvetették az erdélyi egyházak kutatásának fontosságát elsősorban felekezetközi szempontból. Az indíttatás leginkább a görögkatolikus és ortodox egyházak közötti viszony rendszerváltás utáni aktualitásából eredt. Ennek köszönhetően a romániai kutatások inkább a felekezeti identitás 18. századi vizsgálata felé indultak el, de szerencsénkre számos forrásközlés, életrajz és monográfia is napvilágot látott a 19-20. századi román görögkatolikusság témaköréből, többek között Cecilia Cárja tollából is. A szerző 2009-ben megjelent forrásgyűjteménye igen érdekes vállalkozás, mely számos újdonsággal rendelkezik az I. világháború előtti egyik utolsó jelentős magyarországi nemzetiségi konfliktus, a Hajdúdorogi Görögkatolikus Püspökség létrejötte kapcsán. Ez azért is különösen fontos, mert a nevezett egyházmegye felállításával kapcsolatban Magyarországon eddig még nem került kiadásra tudományos igényű összefoglaló munka, habár a magyarországi, és részben a magyarajkú görögkatolikusság történetének feltárására egyre több hangsúly helyeződik, elsősorban a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolának köszönhetően. A források közreadását megelőzi egy hosszabb bevezető tanulmány is. A szerző a magyarajkú görögkatolikusok mozgalmának igen rövid vázolása után alapvetően a püspökség felállításának körülményeire koncentrál, részben a közölt levéltári források alapján. A tanulmánynak erénye, hogy igyekszik az eseményeket elfogulatlanul, persze elsősorban a román közvélemény oldaláról bemutatni, nem vállalkozik felesleges ítélkezésre. Egyik apró hibája azonban az, hogy a szerző — vélhetően nyelvi okokból — nem használja fel azokat az alapvetően egykorú magyar műveket, amelyek az említett mozgalmat mutatják be, így ezzel kapcsolatosan óhatatlanul pontatlanságok is előfordulnak, továbbá a magyar nevek, kifejezések átírása is pontatlan néhol. Szerencsénkre azonban ezek a hibák messze nem fajsúlyosak, így ezek csak apró, zavaró tényezőnek tekinthetőek, a mű tartalmát nem befolyásolja lényegileg. A válogatott dokumentumgyűjteményben összesen 290 egykorú forrás olvasható szigorú időrendben, melyek közül az első kettő a magyar liturgia 1896-os betiltásával foglalkozik. Egy nagy szünet után az 1911 és 1914 közötti időszakból közöl iratokat, melyek tartalmilag az egyházmegye felállítását megelőző tárgyalásokat, az azt követő román tiltakozásokat, majd az egyházmegye területének revíziójára irányuló kísérleteket ölelik fel. A könyv teljes egészében a bécsi nunciatúra Vatikáni Titkos Levéltárban őrzött iratanyagára (Archivio Segreto Vaticano, Fond Archivio della Nunziatura di Vienna, röviden: ASV-ANV) épül. A bécsi nunciatúra iratanyaga különösen jól megvilágítja az egyházmegye felállításának folyamatát, az 1911-es tárgyalásoktól kezdődően a Világháború kitöréséig, köszönhetően annak, hogy a nunciatúra a tárgyalások folyamán a közvetítő szerv szerepét töltötte be. Rajta keresztül érintkeztek a Vatikán (elsősorban Merry del Val bíboros-államtitkár) és Ausztria-Magyarország érintett döntéshozói (nagyobb részt a magyar miniszterelnök, kisebb részt a közös külügyminiszter), valamint az ügyben érintett román főpapok is e szerven keresztül adhattak hangot véleményüknek. A forráskiadványt az teszi még érdekessé, hogy a már eddig ismert adatokon túl sokban árnyalja a hajdúdorogi egyházmegye és a magyar ajkú görögkatolikusok kérdését. A püspökség felállítására vonatkozóan az Országos Levéltár is őriz számos iratot (MOL K 26 1915-XXV-2855). Ez utóbbi irategyüttesből nem mindig lehetett a vatikáni döntéshozók véleményét pontosan rekonstruálni. Az ügyek intézésébe sok esetben külügyminisztérium is bekapcsolódott, a nunciatúra és a magyar kormányzat közötti közvetítő szervként, így számos esetben csak áttételes információink vannak az egyes döntésekről. Az iratanyag gyakorlati szempontból is jól kiegészíti a MÓL miniszterelnökségi iratanyagát is: számtalan olyan eset van, ahol egy-egy hivatkozott irat nem mindig található az adott ak808 TÖRTÉNETI IRODALOM
