Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Hornyák Árpád: Penka Pejkovszka: Bulgarskite Obsnosti v Ungarija prez XIX-XX vek). Mig'racii i istoriko-demog'rafska karakteristika III/806
zásait követi nyomon. Ahogy az előző fejezetnek, úgy ennek a résznek a bemutatásához is a hivatalos állami népszámlálási adatok szolgálnak legfontosabb forrásul. A Magyarországon élő bolgárkertészek ősei a 19. század derekától érkeztek Magyarországra, mindenek előtt a Veliko Tarnovo, Górna Oryahovitsa, Lyaskovets, Polikraishte és Draganovo régiókból. Intenzív mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak a nagyobb városok körül, de emellett fontos szerepet töltöttek be a kereskedelemben is. A 19. század végén Magyarországra vándorló bolgárkertészek többsége a görög katolikus felekezethez tartozott, míg a 20 században az ortodox egyházhoz tartozók érkeztek többségében. A fejezet értékes adatokkal szolgál a bolgárok anyagi helyzetére, földbirtok és háztulajdon viszonyaira, iskolázottságára, és életkor szerinti megoszlásukra. Mindéképpen kiemelendő, hogy dacára csekély létszámuknak és szétszórt letelepedésüknek — legnagyobb koncentrációjuk és számuk Budapesten és agglomerátumában volt és van — mindmáig sikerült megőrizniük nemzeti identitásukat és hagyományaikat. Ennek okát a szerző a folyamatosan csordogáló bulgáriai utánpótlás és az otthonnal tartott soha meg nem szakadt élénk kapcsolat mellett elsősorban annak a viszonylagos zárkózottságnak és szigorú hagyományőrzésnek tudja, be, amely a bolgár közösség tagjait a befogadó közeggel foglalkozásukból adódó élénk kapcsolatai ellenére is jellemezték. 1945 előtt a bolgárkertészek többsége férfi volt, akik többnyire csak a nyári hónapokat töltötték Magyarországon, míg télen visszatértek otthonukba, Bulgáriába. Legnagyobb tömegében a két világháború közötti évtizedekben voltak jelen Magyarországon. A második világégés után kialakult politikai miliőben azonban hamar lezárult az ideiglenes jelleggel Magyarországon tartózkodás szakasza, s többségük a magyarországi letelepedést választotta. Figyelemre méltó tény, hogy a bár 20. század első felében mind a bolgár, mind a magyar hatóságok támogatták a bolgárkertészek magyarországi munkavállalását, a magyar hatóságok igyekeztek elősegíteni a bolgárkertészet módszerének mind szélesebb körben történő elterjedését. A harmadik és negyedik fejezetben a szerző a 19. század végén és a 20. század elején nagyobb mértékben jelentkező gyermek-migráció, illetve a bolgár diákok migrációjának témakörét tárgyalja s rajtuk keresztül a magyarországi bolgár oktatástörténet fontos elemeit is bemutatja. Ezeknek a népességmozgásoknak meghatározó hatása volt az elemi és középiskolai szintű magyarországi bolgár oktatás fejlődésére és alakulására. Az első bolgár iskola megalapítására 1918-ban került sor, összefüggésben a nagyobb számú bolgárkertész megtelepedésével Budapesten és környékén. A magyarországi felsőoktatási intézményekbe a 19. század végétől a második világháború éveiig mindenekelőtt a Bánságból érkeztek bolgár diákok. Kiemelt helyen szerepelt körükben a Politechnikum, a Pázmány Péter Tudományegyetem, az orvosi egyetem, és a gödöllői állatorvosi és mezőgazdasági egyetem. Imponálóan nagyszámú adathalmazzal, összesen 409, (93 nő, 316 férfi) bolgár egyetemista életpályájának nyomon követése révén mutatja be a bolgár hallgatók jelenlétének alakulását a magyarországi felsőoktatásban. A társadalmi-antropológia elemzés fő forrásai a bolgár iskolai évkönyvek és egyéb adminisztratív iskolai dokumentumok, amelyek kiegészülnek, nyúlván későbbi korokra vonatkozóan önéletrajzokkal és visszaemlékezésekkel. A magyarországi bolgárság a trianoni békétől a harmadik milleneumig eltelt nyolcvan esztendő során szerveződött közösséggé és nemzeti kisebbséggé, amelynek relatív csekély létszáma és szétszórtsága ellenére is sikerült megőriznie sajátosságait. A legújabb idők változásai és kihívásai azonban a másfél százados magyarországi múltra visszatekintő bolgár közösséget sem kerülték el, amelyek eredményeként ez a kicsiny és valaha meglehetősen kompaktnak tekinthető közösség fellazult. Az elöregedés, a foglalkoztatottsági szerkezetben bekövetkezett változások, a patriarchális társadalom és a mezőgazdasági termelés hanyatlása, az értelmiségi réteg relatív növekedése s ezzel összefüggésben a vegyes házasságok megnövekedett száma együttesen idézték elő az integrálódás és a természetes asszimilálódás folyamatát. A bőséges jegyzetapparátus, a helység- és személynév mutatók, a nagyszámú táblázat és diagram jelentősen megkönnyíti a terjedelmes kötetben való tájékozódást. Alapos, a teljesség igényével készült munka, jó lenne, ha belátható időn belül valamennyi magyarországi kisebbség történetére vonatkozóan hasonlóan részletes és alapos feldolgozások születnének. TÖRTÉNETI IRODALOM 807 Hornyok Árpád
