Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Deák Ágnes: Die Protokolle des Osterreichischen Ministerrates 1848-1867. II. Abteilung: Das Ministerium Schwarzenberg. Bd. 5. 4. Juni 1851 - 5. April 1852. III/802
TÖRTÉNETI IRODALOM 805 meg, a politikai konszolidáció még nem ment végbe Magyarországon, ahogy két elítélt lelkész kapcsán a minisztertanács határozata (1851. nov. 7.) fogalmaz: „...nincs itt az ideje annak, hogy efféle személyeket hagyjunk visszatérni országaikba”. Történtek azonban persze büntetésenyhítések is (a büntetési tétel rövidítése, ritkábban a hátralevő rész teljes elengedése, esetleg sáncmunka helyett várfogság), elsősorban a kevésbé súlyosan kompromittált személyek esetében, hiszen a miniszterek is tisztában voltak azzal, hogy a különböző hadbíróságok előtt nagyon különböző időpontokban született ítéletek között nem lehetett biztosítani az egyöntetűséget, így egyes elítélteket aránytalanul súlyos büntetés sújthatott, miközben súlyosabban kompromittáltak, például még 1850 nyarán Haynau bárótól teljes amnesztiában részesültek. (A pancsovai lakos Joseph Lazichot például még 1849 április elején három évi börtönre ítélték könnyű vasban csupán azért, mert Pozsonyban nyilvánosan kijelentette, hogy a császári csapatok vereséget szenvednek majd, s ő maga harminc kocsinyi sebesültet látott, és így tovább.) Ez a kötet perdöntő bizonyítékot szolgáltat az ünnepelt színész Egressy Gábor ügyében. Frank Tibor Zerffi Gusztávról szóló könyvében már bizonyította, hogy Egressy törökországi emigrációja idején a bécsi titkosrendőrségnek szállított információkat, ennek ellenére a kétely újra és újra hangot kapott. A minisztertanács azonban 1851. július 16-i ülésén egyértelműen fogalmazott, mondván, Egressy....a törvényes kormánynak teljesített szolgálatokkal vétsége megbánásának olyan jelét adta, hogy méltónak találtatik arra, hogy az uralkodó kegyelmébe ajánlják...” (105.) A minisztertanács napirendjén nem szerepelt sűrűn kifejezetten csak Magyarországot érintő napirendi pont, de az alkotmányrevízióról és az új kormányzati reformokról folyó viták természetesen számos vonatkozásban érintették a magyarországi berendezkedést is. A birodalom kormányférflai között távolról sem uralkodott egyetértés minden kérdésben, esetenként a minisztertanácson belül sem, bár az élesebb nézeteltérések inkább a birodalmi tanács egyes tagjai és a miniszterek között mutathatók ki. A szilveszteri pátens kibocsátása előtti utolsó tanácskozásokon már részt vehetett a birodalmi tanács két magyarországi konzervatív tagja, Szőgyény (Marich) László és Zichy Ferenc gróf is, így bepillantást nyerhetünk az ő álláspontjukba is, bár — nyilván nem véletlenül — egyikük sem volt tagja az alkotmányrevíziós bizottságnak. Lényeges pontokon igyekeztek kedvezőbb irányba terelni a kormányzati viszonyokat Magyarországon, amihez alkalmanként sikerült megnyerniük néhány birodalmi tanácsos támogatását, miközben a miniszterek, mindenekelőtt Bach sikerrel akadályozták törekvéseiket. Komoly vita folyt például a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság visszacsatolásáról a magyarországi igazgatásba, az erdélyi szászoknak korábban tett autonómia ígéretekről, a magyarországi közigazgatási kerületi rendszer megszüntetéséről, az osztrák polgári és büntetőtörvénykönyv bevezetéséről a magyar korona országaiban. Ezekben a kérdésekben az uralkodó minden esetben a szigorú centralizációt és minden tartományi különállás azonnali megszüntetését valló miniszterek véleményét fogadta el. A sorozat megszokott hasznos segédletei (bevezető, bibliográfia, régies kifejezések jegyzéke, a minisztertanácsokon résztvevők névsora, az ülések és napirendi pontok kronologikus listája, név- és tárgymutató) ez alkalommal is eredményesen segítik az olvasót. A szerkesztők bevezetője követi a sorozat többi kötetében megszokott tartalmas és eligazító bevezetők legjobb hagyományait. Miközben a szerzők összefoglalják az alkotmányrevízió folyamatát, s ezzel összekötik a közölt dokumentumok jelezte folyamat egyes láncszemeit, az egymásba fonódó szálakat pontosan végigkövetik, felvázolva azok előzményeit, illetve az itt tárgyalt időszak utánra átnyúló következményeit. Ismertetik azokat a további dokumentumokat is, melyek fontos háttér-információkkal szolgálnak a folyamat megértéséhez. Emellett tömören felvázolják az ebben az időszakban fontos szerepet játszó egyéb politikai kérdéseket (pénzügyi stabilitás, stb.) is. Az informatív bevezető, valamint a száraz és tömör jegyzőkönyvek segítségével, ahogy a bevezetőben a szerkesztők fogalmaznak, közvetlenül bepillanthatunk „a protagonisták eszmevilágába, ideológiai és politikai maximáik” univerzumába. Hozzátehetjük: kirajzolódik előttünk a neoabszolutizmus magasztos, hirdetett eszményei mellett annak mindennapi nyers valósága is. Deák Ágnes
