Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Lenkefi Ferenc: Nagy-L. István: A császári-királyi hadsereg 1765-1815. Szervezettörténet és létszámviszonyok III/800
800 TÖRTÉNETI IRODALOM Schmeizel ugyanis Czvittinger Specimen Hungáriáé literatae (Frankfurt-Leipzig, 1711.) című munkája nyomán egy irodalmi vagy tudóslexikon összeállítását tervezte, melynek gerincét az erdélyi magyar, szász és román írók jelentették volna. A tanulmány szerzője felteszi a kérdést: mennyiben tudott egy német anyanyelvű tudós hozzájárulni a história litteraria, ezzel pedig a magyar művelődéstörténet népszerűsítéséhez a 18. század első felében? Mindez ugyanis véleménye szerint alapját jelentette Bőd Péter Magyar Athenasának. Feltárul a tanulmányban Schmeizel oktatói tevékenysége, melynek jelentősége a magyar művelődéstörténet szempontjából abban állt, hogy elsőként Európában generációkon át egyetemi szinten oktatta Magyarország és ezen belül Erdély történetét. Verők Attila egyben a 18. századi magyarországi forrásgyűjtés úttörőjét is tiszteli Schmeizelben. Annak feltárása azonban, hogy Schmeizel munkássága konkrétan hogyan hatott a Magyar Athenas szerzőjére, még további kutatásokat igényel. A kötet záró tanulmánya, Egyed Emese írása (Gyulai Lajos Tymbaulese: A toldalék címmel) Bőd Péter sírvers-gyűjteményeinek, illetve Hungarus Tymbaules elnevezéssel illetett három műve percepciójának egyik látványos jelenségéről szól: Gyulai Lajos (1800-1857) gróf az egybekötött Tymbaulesek egyik példányába tiszta lapokat is bekötött és 1851-től folyamatosan újabb, epitáfíum jellegű szövegekkel egészítette ki azokat - ezáltal egy sajátos, az irodalomtörténet- és a történetírás határán létrejött művet produkált. A szerkesztők: Gudor Botond, Kurucz György és Sepsi Enikő tanulmánykötetükkel, mely angol nyelvű tartalmi összefoglalókat is tartalmaz, elérték céljukat: színvonalas, méltó ünnepi kiadványt készítettek Bőd Péter tiszteletére. Kincses Katalin Mária Nagy-L. István A CSÁSZÁRI-KIRÁLYI HADSEREG 1765-1815 Szervezettörténet és létszámviszonyok Pápa, 2013. 530 o. Nagy-L. István hatalmas, trilógiának szánt vállalkozásának első kötetében mindenekelőtt az 1765-1815 (II. József társuralkodóságának kezdete és a Franciaország elleni koalíciós háborúk vége) közötti Habsburg Birodalom szabatosan császári-királyinak nevezett hadereje szervezet- és fejlődéstörténetét mutatja be. Az előzményekre is utalva részletesen áttekinti a birodalmi hadvezetés hadászati- és harcászati gyakorlatának, továbbá hadkiegészítési- és hadszervezési rendszerének alakulását. Nem mellékesen az újabb kori osztrák és magyar, valamint nem kis részben a francia és angolszász hadtörténetírás nagy alakjainak aprómunkás forrásfeltáró hagyományát követve a magyarországi szakma ezen a területen fennállt régi adósságát is törleszti. Könyvészeti alapforrásként elsősorban Wrede monumentális munkáját (Geschichte der k. u. k. Wehrmacht I-V 1898-1905) felhasználva és helyenként korrigálva, az azóta született új eredményeket is beépítve, a számítógépes- és digitális technika lehetőségeinek kihasználásával tesz alapvetést. Impozáns bibliográfiai jegyzéke igazolja, hogy az említett művön túl sűrű hálóval merített a szakirodalomból, Lloydtól kezdve Károly főhercegen, Jominin és Clausewitzen át a kortársszerzőkig és a legújabb internetes hivatkozásokig. Gyűjtőköre természetesen az óriási elsődleges, főleg a bécsi Kriegsarchivban fellelhető levéltári forrásbázist is felöleli, nevezetesen az Udvari Haditanács (Wiener Hofkriegsrat), a Régi Tábori Akták (Alte Feldakten), az összefoglaló néven állománytáblák (Musterlisten und Standestabellen) körében számára leginkább használható állomány- és szolgálati főkimutatások (Haupt Stand- und Diensttabellen), továbbá a Nostitz-Rieneck udvari bizottság (Hofkommission) iratanyagát használta fel a szerző. Ezeket, a történelmi hátteret és a hadügyi rendszert felvázoló, kutatói módszertanát bemutató bevezetést követően Nagy-L. István a könyv második fejezetében mintegy levéltári kalauzt szerkesztve, részletesen ismerteti. A harmadik fejezet a szerző precizitását dicsérő, szisztematikusan sorjázó alfejezetekre bontva — az aprólékos tagolás a további részekre is érvényes — szervezettörténeti résszel kezdődik, sorba véve a Habsburg haderő fegyvernemeit, a gyalogságot, a lovasságot és a tüzérséget. Ezeken belül fejlődéstörténetében mutatja be a különböző csapattesteket és egyéb alakulatokat. Segít eligazodni a császári-királyi hadsereg nehezen átlátható struktúrájában, közérthető magya
