Századok – 2014
FIGYELŐ - Gergely András: Lajtai L. László: "Magyar nemzet vagyok". Az első hazai tárgyú történelemkönyvek nemzetdiskurzusai III/779
FIGYELŐ 783 felelően az őshazát is északon kellett volna keresni. A nyelvi rokonság az ébredező romantika korában kezdett paradigmatikus jelentőségűvé válni, tehát a ’végre’ megtalált nyelvi rokonságot eleinte rokonszenwel fogadták, elfogadták. Utaltunk már arra, hogy Dugonics András szépirodalmi formában összeolvasztotta ezeket az elméleteket. Regényének ’ősmagyar’ (Attila-korabeli) címadó hősnője, Etelka, Karjelből (Karéliából) kerül Magyarországra. Az 1786-ban először megjelent, kulcsregénynek számító, három kiadást megért regény lett az első magyar regény, de legalábbis az első magyar könyvsiker. Dugonics igen részletes jegyzetapparátussal, tudósi felkészültséggel tette csaknem olvashatatlanná művét. A későbbi kiadásokhoz megadta „Etelka kulcsát”, vagyis a regény II. József korára vonatkozó értelmezését. „Ez a „pánmagyarnak” nevezhető (tudományos és szépirodalmi) diskurzus egyrészt mind szürreálisabb dimenziókat öltött... 1830 után viszont gyorsan és látványosan marginális helyzetbe szorult”. (411.) A Szent István előtti történelem a tankönyveknek mintegy 11 százalékát teszi ki. „Az őstörténeti narratíva kronológiai és tematikai tekintetben rendkívül heterogén szerkezetű”. (413.) Az előadásban ugyan a tankönyvszerzők igyekeznek kiküszöbölni a szakmában is mutatkozó inkoherenciákat, az elbizonytalanodás azonban világosan nyomon követhető. Közös viszont a hun-magyar rokonság szinte teljes körű elfogadása. A hunok előtti őstörténet azonban szinte mindegyik szerzőnél homályban marad. Felmerül a biblikus leszármaztatás is (főként a 18. század végéig, majd újra Horváth Mihálynál). Tíz tankönyvíró — vagyis a többség — leteszi a garast a Kína melletti ős-őshaza mellett - s csupán egyetlenegy tagadja. Az ősmagyarok egyistenhitét valamennyi szerző elfogadja (noha a ’Magyarok Istene’ kifejezést nem használják5). Árpád vezér honfoglalása mint egy régi örökség birtokbavétele, avagy — más hangsúlyokkal — mint fegyveres hódítás jelenik meg.6 A honszerzők fő érdeme a geopolitikai stabilitás megteremtése, amely az egyik szerzőnél 1861-re már egy „Magyarország hivatása” című paratextussal bővül, amely a fejlett német civilizáció átvételét, és a Balkán felé való terjesztését jelöli ki a magyarok történelmi céljaként.7 Az eredetközösségi nemzetmeghatározásoktól Horváth Mihály hagyományközösségi narratíváján keresztül érkezünk el a geopolitikai meghatározottságú művelődési-kulturális transzfer feladat-megfogalmazásához, vagyis a magyar nemzet jövőre irányuló céljának kijelöléséhez. Ami az államéletet illeti, a „vérszerződés” a tankönyvek kétharmadában szerepel, nagyjából az ’első alkotmány’ értelmében. A korszak elején még az erős, személyes fejedelmi hatalom áll az értelmezés középpontjában, a korszak 5 Talán a kereszténység tanaira nagyon is ügyelő cenzúra törölte ezt a „pogány” kifejezést a tankönyvekből? 6 Érdemes lenne egy mikrofilológiai vizsgálatra, hogy a ’magyarok kijövetele’ eredetileg gyakrabban használt formulája hogyan váltódik fel a ’magyarok bejövetelével’. Utóbbi kifejezéssel válik el az ős-haza az ’igazi’, a ’megtalált’ Kárpát-medencei hazától. 7 Ilyen küldetést szánnak 1848-ban a magyaroknak a velük rokonszenvező német képviselők a frankfurti német Nemzetgyűlésen, s ugyanezt fejti ki Gorove István az 1848-as magyar országgyűlésen. Vö. Gergely András: A német nap és a kisállaim bolygók. A nemzetközi rendszer német és magyar jövőképe 1848-ban. Holmi, 1998. 3. 329-337.
