Századok – 2014
FIGYELŐ - Gergely András: Lajtai L. László: "Magyar nemzet vagyok". Az első hazai tárgyú történelemkönyvek nemzetdiskurzusai III/779
782 FIGYELŐ Áttérve az intertextuális, vagyis a szövegközi idézetek (történetírói hivatkozások, versek, általában véve tipográfiailag elkülönült „idegen” szövegrészek) vizsgálatára, szerzőnk megállapítja, hogy hat szerző alkalmaz kortársi versidézeteket, amelyek a múlt bemutatása mellett a jövő alakítására buzdítanak. Hagyomány, hogy versidézettel zárnak, melyek között a Hymnus és a Szózat, továbbá Kisfaludy Mohácsa gyakran szerepel. A tankönyvek függelékei olykor a császárhimnuszt (Gotterhalte) is közlik. Lajtai a császárhimnusz magyar fordításainak finom elemzésével mutatja be, hogy hogyan tompították a birodalmi egységet sugalló szövegnek a magyarok érzékenységét sértő részeit. A „császár” helyett uralkodót mondtak, vagy egyszerűen megnevezték Ferdinándot, sőt a Hármas Kis Tükör 1849. évi kiadása fordításában egyenesen a magyar királyt áldaná meg, hozzátéve, hogy „a magyarok szent istene” vezesse „édes nemzetünk”! Innen térünk át az „illusztrációs paratextusok”-hoz, vagyis a tankönyvekben megjelenő képekhez, illusztrációkhoz, térképekhez. Utóbbiak többnyire csak Magyarország és Erdély bemutatását adják. Érdekes fejlemény, hogy a későbbi kiadások már egy lapon közlik Magyarország és Erdély térképét, sőt egymás mellé teszik, majd szinte összeolvasztják Magyarország és Erdély címerét. Képeket meglepően nagy számban egyedül Bedeő Pál tankönyve közöl. A képek némelyike szerkesztett, a középpontban áll egy jelenet, amelyet uralkodói, politikusi portrék vesznek körül. Három ilyen képe van: Attila hun király Róma előtt, Zrínyi szigetvári hőstette és az országgyűlési felajánlás Mária Terézia jelenlétében. A képek kompozíciója azonban inkoherens, Attila jelenetét későbbi uralkodók portréi veszik körül, Mária Teréziát régebbi királyok képei környezik. A szerző figyelmét az sem kerüli el, hogy a magyar „vezérek”, sőt még a koronázási díszben lovagló V Ferdinánd is, fehér lovon ülnek - Ferenc József pedig abszolutizmus -kori ábrázolásain fekete lovon parádézik. Az utolsó, negyedik részben elérkezünk magukhoz a tankönyvszövegekhez. (.Nemzet és fogalomhasználat. A’történelem’, ’nemzet’, és ’állam’ fogalmi hálójának jelentésmezői az 1848 előtti magyar tankönyvnarratívákban.) Az. 1777-es első Ratio Educationis Szent Istvántól kezdve rendelte el tanítani a magyar történelmet. Az 1806-os második Ratio pedig a kezdést korábbra tette: „A magyaroknak e földre való bejövetelétől kezdve” tanítsák a történelmet. - Ehhez képest igencsak meglepő, hogy a tankönyvek milyen nagy terjedelmet szentelnek a magyar őstörténetnek, értvén alatta a hun-avar-magyar rokonságot. így lett az első bejövetel a hun elődöké, a második az avaroké, és a harmadik a magyaroké. A rendeletek az ország történetének tanítását írták elő, a tankönyvek — mint utaltunk is rá — a magyar nemzet történetét tárgyalták. Az őstörténet a 18. században közérdeklődést kiváltó téma lett - vázolja fel Lajtai. Kibővültek a források (Anonymus, bizánci kútfők, Nesztor-krónika). Megjelent egy ötkötetes francia, kínai forrásokon alapuló belső ázsiai hun-mongol történet, amely a hunokat Kína határvidékére lokalizálta, s innen indította volna az ’ősmagyarokat’ is, akiknek kínai hatásra már egyistenhite lett volna. A képet azonban az 1770-es évektől mintegy összezavarta, hogy Sajnovics értekezése nyomán terjedt a lapp-finn-magyar nyelvi rokonság tétele, s ennek meg
