Századok – 2014
FIGYELŐ - Gergely András: Lajtai L. László: "Magyar nemzet vagyok". Az első hazai tárgyú történelemkönyvek nemzetdiskurzusai III/779
FIGYELŐ 781 bői a kutató 107-et tudott tanulmányozni. Ugyanezen tankönyvek 1848 utáni kiadásaiból még 58-at tárt fel a szerző, mivel a tankönyvszövegek 1848 utáni változásaira is kiterjesztette figyelmét. (A tankönyveket a Függelék katalógusa szedi sorba.) A kiadási rekordot, ismeretesen, Losontzi István - és névtelen javítgatói -vezetik, hatvanhat kiadással. (A Hármas Kis Tükör későbbi kiadásainak csak egy része történelem, egészében egy népiskolai „mindenes” tankönyvvé fejlődik. Az évszázadig tartó töretlen siker és elismertség e tankönyv-sorozat további elemzését igényli.) - A többi szerző átlag három-hat kiadással szerepel. A tankönyvek egy része fordítás latinból és németből, sőt kétnyelvű (kéthasábos) kiadásra is van példa. A 18. században a könyvek többsége Pozsonyban, a 19. század első felében már Pest-Budán jelent meg. A szerzőket vizsgálva érdekes tény, hogy a református és evangélikus szerzők együttesen többségben vannak a katolikusokkal szemben. Az 1840-es évektől pedig egyre jelentősebb Horváth Mihály tankönyvírói munkássága, aki a század második felében Magyarország története c. munkájának számtalan kiadásával szinte monopolhelyzetbe kerül. „A kezdőpontot jelölő 1841-es, épphogy hét ív terjedelmű kisebb tankönyvtől három évtized leforgása alatt, 1872-re végül a tizennégy kötetre bővülő (a reformkor és a „függetlenségi háború” elbeszélésével kiegészült) monumentális Magyarország történetévé terebélyesedett e narrativafolyam.” (246.) (A szerzők születési helyét, társadalmi pozícióját, felekezetét ugyancsak a Függelék egy katalógusa sorolja fel.) A munka felénél kinyílnak végre előttünk a korabeli történelem-tankönyvek. A harmadik, Nemzet és szövegközöttiség. A tankönyvek transztextuális nemzetdiskurzusa címet kapott rész a tankönyv-sz övegek transztextuális vonatkozásait vizsgálja, vagyis az elő- és utószavakat, ajánlásokat, mottókat, jegyzeteket stb. (Az elemzést itt is elméleti bevezetés előzi meg, indokoltan, mert a szerző a magyar historiográfiát tekintve egészen új utakon jár.) Lajtai megvizsgálja a könyvcímeket: a leggyakoribb jelölő szó a „magyarok”, ezt követi a „Magyarország”. A Hármas Kis Tükör a történeti résznél az 1820-as évektől a Magyar Birodalom megjelölést alkalmazza, a belső címadásnál mindvégig a Magyar Nemzet mellett marad. Erezhető általában is, ahogy a politikailag semlegesebb „magyarok” megjelölést előbb a Magyarország, majd a Magyar Birodalom címbeli megjelenése váltja fel . A tankönyvekből tanulók számára tehát az osztrák tartományok éppúgy külföldnek számítottak, mint mondjuk Franciaország vagy Hollandia. A mottókat illetően előbb az ókori klasszikusok dominálnak, többnyire eredeti nyelven, de ezek egy része is a hazaflságra serkent. Az évtizedek előrehaladtával fokozatosan kiszorítják a klasszikusokat a magyar szerzőktől vett, csaknem kizárólag hazafias ihletésű verssorok. Nem mindegyik szerző írt előszót művéhez. Ha igen, akkor többségük a történelem erkölcsi példatár voltát hangsúlyozza, a magyar nyelv felé fordulást magyarázza. A tankönyvírók többsége jegyzeteket is használt, többnyire megadják a hivatkozás lelőhelyét, előadásuk bizonyító anyagát, avagy bővebb kifejtést adnak. Mindenesetre „semmilyen összefüggés nem mutatható ki a tankönyvek terjedelme és a célzott iskolai korosztály (vélelmezett) értelmi szintje, valamint a lábjegyzetek gyakorisága, egy lapra vetített „sűrűsége” és jellege között.” (295.)
