Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Bobay István: Egy kalandos sorsú magyar huszár, Jajczay József élettörténete. Különös tekintettel a Hawaii-szigeteken végzett kapitányi és kiképzői tevékenységére és az egyéb 19. századi hawaii-magyar történelmi kapcsolatok kérdéséről III/747
748 BOBAY ISTVÁN idején mindkét fél oldalán4 — továbbá az 1848-49-es szabadságharc bukását követően, ugyan csupán mint civilek, de eljutottak még Ausztráliába is.5 Ugyan a magyarság — az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveinek kisebb próbálkozásait leszámítva — nem tartozott a gyarmatosító nemzetek sorába, azonban a magyar vagy magyarországi születésű katonai utazók a 18. és 19. század folyamán eljutottak az Indiai6 7 és a Csendes-óceán szigetvilágába is, ahol sok esetben szerepet játszottak a szigetek történelmének alakulásában. A magyar katona vitézségének ezer éve című műben azt olvashatjuk, hogy „a világ térképén Mexikó nyugati vidéke az a terület, amelyre nyugat felé magyar katona a legmesszebb eljutott.”1 Azonban ezen állítás felülvizsgálatra szorul, ugyanis ha bár rövid időre, de a magyar hadi kultúra, egy magyar huszár képviseletében Mexikótól „nyugat felé”, jóval messzebb, közel 4000 km-re — a Kárpát-medencétől számítva pedig közel 13 ezer km-re — a Csende-óceán közepén található Hawaii szigetvilágba is eljutott a 19. század második felében. A Jajczay Józsefről eddig megjelent munkák Kutatásom középpontjában a budai születésű, kalandos életutat bejáró magyar huszárnak, Jajczay Józsefnek a személye áll, aki 1850-től a Habsburg császári hadseregben szolgált, majd raboskodott az Olmützi erődben, ezt követően pedig 1864-ben önkéntesként tagja lett a Habsburg Miksa herceget Mexikóba kísérő expedíciós hadseregnek. A végül kudarccal végződő Habsburg trónszerzési kísérletet követően, több bajtársához hasonlóan Mexikóban telepedett le, azonban 1872-ben már a Hawaii-szigetekei Királyság fővárosában találjuk, ahol, mint a Household Troops8 kiképző kapitánya tevékenykedet. Végül 1874- ben, mint trópusi láztól gyötört Costa-ricai kávéültetvényes vetett véget önkezével életének. A fordulatokban gazdag életutat bejárt magyar huszár története 4 Szabó-Zsoldos Gábor: A második angol-búr háború (1899-1902) és Magyarország a sajtó és a közvélemény tükrében. In: Szemelvények ötszáz év magyar történelméből. Szerk. Antos Balázs-Tamás Ágnes. Szeged 2011. 269-280. 5 Kunz Egon: Magyarok Ausztráliában. Teleki László Alapítvány, Bp. 1997. 27-90. A szerző 1948-ban a kommunista hatalomátvétel idején hagyta el Magyarországot és 1949-ben Ausztráliában telepedett le. Előbb a New South Walesi állami könyvtárnak, majd pedig Mitchell Library — Ausztrália akkori egyetlen történelmi jellegű közgyűjteményének — könyvtárosaként dolgozta fel az Ausztráliai magyarság történetét. A magyarok Ausztráliában című könyvében egy egész fejezetett szentel az 1848-49-es magyar katonai emigráció azon tagjainak, akik az „ötödik kontinensen” telepedtek le. 6 Magyar vagy magyarországi születésű utazók több ízben is eljutottak az Indiai-óceán térségébe. A 19. század folyamán Benyovszky Móric két ízben is eljutott és rövid szerepet játszott Madagaszkár életében. 1802-1810 között az akkoriban francia fennhatóság alatt lévő Mauritius szigetén az ógyallai születésű Besse János töltötte be a kormányzósági titkári posztot, valamint lapszerkesztő feladatokat is ellátott. A magyarok képviseltették magukat az India-óceán más szigetein is. A soproni születésű Krausz Jakab Ceylon — mai Srí Lanka — „Kolombo nevezetű várban ágyús kapitány” tisztségben szolgált, míg Csizmadia Viktor a 20. elején a holland gyarmati hadseregben teljesített szolgálatot Jáva szigetén. Tardy Lajos: Régi hírünk a világban. Gondolat Könyvkiadó, Bp. 1979. 165-168., 207-213. 7 A magyar katona vitézségének ezer éve. I—II. Szerk. Pilch Jenő Berkó István - Gyalókay Janő - Markó Árpád. Franklin-Társulat Kiadó, Bp. II. 1933. 480. 8 Hawaii Királyi Testőrség
