Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49

70 GABOR PETER más gyáraktól is adnak át megfelelő minőségű berendezéseket. Miután ezek részleteit is tisztázták, május 10-én létrejött a megállapodás ebben a kérdésben is. Nem volt azonban izgalmaktól mentes a jóvátételi egyezmény hivatalos aláírásig hátralévő idő sem. Az utolsó napok különösen mozgalmasra sikered­tek. „Meg kell állapítani azt a tényt, hogy a jugoszláv fél az általa elkészített jegyzőkönyv magyar fordítását és egyeztetését nem szorgalmazta és bizonyos ten­dencia mutatkozott arra, hogy csupán az utolsó pillanatban kelljen az aláírás, vagy alá nem írás felett dönteni. Ennek oka az volt, hogy a jugoszláv delegáció textilipari referense igen jelentősen bővítette a jegyzőkönyvet olyan új követelé­sekkel, melyek az előzetes tárgyaláson szóba sem kerültek.” Május 10-én a ma­gyar fél egész nap hiába várt a jugoszláv változat elkészítésére, Cicmilék végül 11-én délelőtt egy olyan nyerspéldányt adtak át, amelyhez Varsányi Gyula, az Iparügyi Minisztérium textilipari szakértője 16 pontból álló észrevételt fogal­mazott meg. A jugoszlávok más típusú, nagyobb teljesítményű gépeket követel­tek, mint amelyek az előzetes megállapodásban szerepeltek. Követeléseiken nem voltak hajlandóak változtatni, ezért Varsányi végül otthagyta a megbeszé­lést. Az eredetileg délután 1 órára meghirdetett ceremóniát először 3, majd 5 órára halasztották, végül este 8 órára sikerült tető alá hozni. A délután folya­mán Erőss János, a Jóvátételi Hivatal elnöke is megérkezett, akinek Vajda Pál osztálytanácsos és dr. Kovásznay László műszaki tanár társaságában sikerült meggyőznie a jugoszlávokat, akik az újonnan támasztott követeléseiket végül visszavonták. Volt pedig olyan időszak, amikor úgy nézett ki, a magyar delegá­ció meghátrálni kényszerül, Bán Antal iparügyi miniszter ugyanis telefonon arra utasította Vajdát, hogy „lehetőleg ne akadályozzák meg az egyezmény meg­kötését a szakkérdések kiélezésével.” A pönálé kérdésében vita volt még, hogy azt azonos áruban vagy a jugoszlávok által választott más termékekkel kell-e leróni. Mivel a megállapodás szerint minden évben külön letárgyalják a követ­kező évi teljesítések mértékét, ez a kérdés magától megoldódik - érveltek a ju­goszlávok, és ezt az álláspontot végül a magyar fél is elfogadta. Az üzemek jugo­szláv ellenőrzése pedig mindenkor a magyar kormány képviselőjének bevonásá­val történik.59 Ezt követően végre aláírhatták a jóvátételi egyezményt. 1946 tavaszáig Jugoszlávia felé jóvátétel címén — megállapodás hiányá­ban — csak előszállítások történtek. Ezeket beépítették az 1946. évi kötelezett­ségekbe, konkrétan 1,2 millió dollár értékben lettek elszámolva még az egyez­mény aláírása előtt. Mezőgazdasági gépek, traktoralkatrész, acéláruk, optikai műszerek, ampullák, koksz, stb. összesen 771.631,19 dollár értékben lettek le­szállítva február elsejéig, ezt követően pedig még mintegy félmillió dollár érté­kű áru 1946 májusáig.60 59 Feljegyzés a jugoszláv jóvátételi tárgyalások befejező tárgyalási napjairól. Jelöletlen irat, az egyik aláírás valószínűleg Bán (Antal), a másik nem olvasható. Budapest, 1946. május 13. MNL OL XIX-F-l-b 45. doboz. 60 Jugoszlávia részére 1946. február hó 1-ig teljesített ipari jóvátételi előszállítások. Jelöletlen irat, dátum és aláírás nélkül. MNL OL XIX-F-l-b 45. doboz.

Next

/
Thumbnails
Contents