Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49
70 GABOR PETER más gyáraktól is adnak át megfelelő minőségű berendezéseket. Miután ezek részleteit is tisztázták, május 10-én létrejött a megállapodás ebben a kérdésben is. Nem volt azonban izgalmaktól mentes a jóvátételi egyezmény hivatalos aláírásig hátralévő idő sem. Az utolsó napok különösen mozgalmasra sikeredtek. „Meg kell állapítani azt a tényt, hogy a jugoszláv fél az általa elkészített jegyzőkönyv magyar fordítását és egyeztetését nem szorgalmazta és bizonyos tendencia mutatkozott arra, hogy csupán az utolsó pillanatban kelljen az aláírás, vagy alá nem írás felett dönteni. Ennek oka az volt, hogy a jugoszláv delegáció textilipari referense igen jelentősen bővítette a jegyzőkönyvet olyan új követelésekkel, melyek az előzetes tárgyaláson szóba sem kerültek.” Május 10-én a magyar fél egész nap hiába várt a jugoszláv változat elkészítésére, Cicmilék végül 11-én délelőtt egy olyan nyerspéldányt adtak át, amelyhez Varsányi Gyula, az Iparügyi Minisztérium textilipari szakértője 16 pontból álló észrevételt fogalmazott meg. A jugoszlávok más típusú, nagyobb teljesítményű gépeket követeltek, mint amelyek az előzetes megállapodásban szerepeltek. Követeléseiken nem voltak hajlandóak változtatni, ezért Varsányi végül otthagyta a megbeszélést. Az eredetileg délután 1 órára meghirdetett ceremóniát először 3, majd 5 órára halasztották, végül este 8 órára sikerült tető alá hozni. A délután folyamán Erőss János, a Jóvátételi Hivatal elnöke is megérkezett, akinek Vajda Pál osztálytanácsos és dr. Kovásznay László műszaki tanár társaságában sikerült meggyőznie a jugoszlávokat, akik az újonnan támasztott követeléseiket végül visszavonták. Volt pedig olyan időszak, amikor úgy nézett ki, a magyar delegáció meghátrálni kényszerül, Bán Antal iparügyi miniszter ugyanis telefonon arra utasította Vajdát, hogy „lehetőleg ne akadályozzák meg az egyezmény megkötését a szakkérdések kiélezésével.” A pönálé kérdésében vita volt még, hogy azt azonos áruban vagy a jugoszlávok által választott más termékekkel kell-e leróni. Mivel a megállapodás szerint minden évben külön letárgyalják a következő évi teljesítések mértékét, ez a kérdés magától megoldódik - érveltek a jugoszlávok, és ezt az álláspontot végül a magyar fél is elfogadta. Az üzemek jugoszláv ellenőrzése pedig mindenkor a magyar kormány képviselőjének bevonásával történik.59 Ezt követően végre aláírhatták a jóvátételi egyezményt. 1946 tavaszáig Jugoszlávia felé jóvátétel címén — megállapodás hiányában — csak előszállítások történtek. Ezeket beépítették az 1946. évi kötelezettségekbe, konkrétan 1,2 millió dollár értékben lettek elszámolva még az egyezmény aláírása előtt. Mezőgazdasági gépek, traktoralkatrész, acéláruk, optikai műszerek, ampullák, koksz, stb. összesen 771.631,19 dollár értékben lettek leszállítva február elsejéig, ezt követően pedig még mintegy félmillió dollár értékű áru 1946 májusáig.60 59 Feljegyzés a jugoszláv jóvátételi tárgyalások befejező tárgyalási napjairól. Jelöletlen irat, az egyik aláírás valószínűleg Bán (Antal), a másik nem olvasható. Budapest, 1946. május 13. MNL OL XIX-F-l-b 45. doboz. 60 Jugoszlávia részére 1946. február hó 1-ig teljesített ipari jóvátételi előszállítások. Jelöletlen irat, dátum és aláírás nélkül. MNL OL XIX-F-l-b 45. doboz.
