Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Gábor Péter: A Jugoszláviának fizetendő magyar jóvátétel (1945-1949) I/49

A JUGOSZLÁVIÁNAK FIZETENDŐ MAGYAR JÓVÁTÉTEL (1945-1949)69

csájtásából és a munkafelügyeletből áll. Ezenkívül természetesen mi adjuk a tervezést és a másolást is. ”55 A Magyar Vagon és Gépgyár ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy az országban eleve hiány van mérnökökből, szakszemélyzetből és segédanyagokból is, ezek kiküldése tehát nem lesz jótékony hatással a hazai termelésre. Szerszámok terén is olyan rosszul állnak az üzemek, hogy a kiküldötteket gyakorlatilag képtelenek lennének pótolni.56

Mezőgazdasági vonalon — még az egyezmény aláírása előtt — az alábbi előszállítások történtek Jugoszlávia felé: 7,5 tonna angol és olasz perje, 50 kg görög- és 100 kg sárgadinnyemag, 200 kg cukorborsómag, 100 kg céklamag, 200 kg különféle borsómag, 10.000 kg zöldbabmag, 15 t takarmányrépa, 1700 kg petrezselyemmag, 50 kg zellermag, 20 kg póréhagymamag, 100 kg különféle paprikamag, 300 kg salátamag, ugyanennyi retekmag és 200 tonna zab.57

Súlyos számítási hiba történt ugyanakkor a rézkábelek árának megállapításánál. (Téves kalkulációk miatt véletlenül az önköltségi árak 50%-át állapították csak meg.) Ezt a magyar fél hivatalosan jelezte a SZEB jugoszláv missziójának, emiatt egyúttal ismételt tárgyalásokat is kért. Egyidejűleg felajánlották, hogy a kábeleket készek az önköltségi áron leszállítani, vagy a belföldi árakból 50% engedményt adni (a magyar belföldi árak jóval magasabbak voltak, mint a jugoszláv árak, emiatt is sok vita zajlott a felek között).58

Az utolsó, még rendezetlen, és a felek közti legkiélezettebb vitapont a jóvátétel céljából leszerelendő textilgyárak kérdése volt. Szovjet mintára ugyanis Jugoszlávia is igényt tartott gyáripari leszerelésre, a korábban említett újvidéki selyemgyártó üzem magyar elszállításának kompenzációjaképpen. Sokáig nem közeledtek az álláspontok, végül azonban május 9-én késő éjszakába nyúló tárgyalásokon sikerült csaknem minden kérdésben megegyezni. A jugoszlávok eredetileg maguk szerették volna kiválasztani és leszerelni a textilgépeket, míg a magyar álláspont az volt, hogy a leszerelés nem akadályozhatja a textilipar folyamatos működését.

Különösen éles vita bontakozott ki a Goldberger gyárból leszerelendő gyűrűsorsók, valamint egyes kiegészítő gépek ügyében. Ezek helyett a magyar fél más eszközöket ajánlott fel, amit viszont a jugoszlávok nem fogadtak el. Mivel ekkorra már csak ez az egy kérdés maradt nyitva, a gyár ügyét a továbbiakban Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes és Obrad Cicmil jugoszláv delegációvezető illetékességébe utalták. Végül kompromisszumos megoldás született azzal, hogy a Goldberger csak egy gépet ad át 1946-ban, mivel szovjet bérmunkára is szerződött, s ez csak 1947. július 1-jén jár le, négy további gépet (összesen 1200 gyűrűsorsóval) ezt követően tudnak rendelkezésre bocsátani. Ezen túlmenően

55 Jelentés a jugoszláv hídtárgyalásokról. H. n., 1946. március 7. Jelöletlen irat, aláírás: Vajda. MNL OL XIX-F-l-h 45. doboz 40/b. jelzésű irattömb.

56 Emlékeztető a Magyar Vagon és Gépgyár részéről. H. n., 1946. március 6. Az aláírás nem olvasható. MNL OL XIX-F-l-b 45. doboz 40/b. jelzésű irattömb.

57 Jugoszláv jóvátételi vetőmagszállítások. 80.803/1946/TV FM. sz. irat. H. n., 1946. február 26. MNL OL XIX-L-l-o 5. doboz.

58 Az Iparügyi Minisztérium levéltervezete a SZEB Jugoszláv Delegáció Jóvátételi Csoportjának. Jelöletlen irat. Budapest, 1946. március. MNL OL XIX-F-l-b 45. doboz.