Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814-1820 III/665
A LOMBARD-VELENCEI KIRÁLYSÁG ... 1814-1820 703 vagy conferenza politico-militare) egyik tagja, Daniele Renier,162 úgy vélte, meg kell tartani ezt az itáliai rendszert, mert az állam számára hasznosabb, mint a német-osztrák példa. Véleményét osztották a bizottság katonai résztvevői és a milánói kormányzó is.163 Velük ellentétben Franz Hohenwart gróf,164 165 egy befolyásos és művelt hivatalnok más véleményen volt. Úgy vélte, hogy a németosztrák rendszer sokkal elfogadhatóbb lenne az olasz alattvalók számára és hatékonyabbá is tehető, ha az információszerzést a családfők bevallására alapoznák, amit a helyi hivatalok és plébániák adatai alapján ellenőriznének le. Ez olcsóbbá tenné a rendszert és az alattvalók is kevésbé éreznék az állam önkényét. Természetesen az állam jog szerint és kemény büntetési tételekkel eljárhatna a megfelelő esetekben. A javaslat rendkívüli módon megosztotta a bizottságot; a katonák hevesen ellenezték Hohenwart tervezetét a befolyásuk csökkenésétől félve, Hohenwart, Goéss és a polgári adminisztráció pedig ennek hatására rövidesen szintén presztízskérdést csinált az ügyből. Goéss különösen kényes helyzetben találta magát, mert bár méltányolta az ex-napóleoni államigazgatás eredményességét, kormányzóként mégis annak amalgamációját kellett végrehajtania. A másik megosztó kérdés a kivételezettek körének meghatározása volt. Első körben Renier és Goéss az egyetemisták és egyetemet végzettek körének lehető legnagyobb hányadát fel kívánták menteni a hadkötelezettség alól, míg Hohenwart és a bizottság katonatagjai hangsúlyozták, hogy a hadsereg megfosztása a művelt emberanyagtól katasztrofális hatással lehet. Másodsorban pedig meg kellett határozni azt is, hogy a birtokos parasztság mekkora részét lehessen mozgósítani. Ez az eltérő lombard és veneto-i földbirtok-szerkezet mentén polarizálta a véleményeket.166 A hadkiegészítésről rendelkező törvényt végül 1820. szeptember 17-én hirdették ki.166 A pátens meghatározta lakosságszám alapján azt a nyolc körzetet, ahonnan a nyolc gyalogezredet kiállíthatták. A sorozások nem évenkénti rendszerességgel következtek, hanem szükség szerint. A leendő katonákat sorshúzás alapján választották ki a huszadik életévét betöltő, de a 24. évet be nem töltött emberek közül, akik nyolcéves szolgálattal tartoztak. A szolgálat után viszont teljes mentességet kaptak, vagyis a Királyságban nem volt Landwehr-rendszer. A nemesek nem mentesültek a sorozáson való részvétel alól,167 és éppúgy megválthatták magukat, mint a nem nemesek. Ha önkéntes alapon léptek be a hadseregbe, akkor kadétként indultak meg a ranglétrán. A csendőrséghez és a tüzérséghez önkéntes alapon lehetett bekerülni, a lovassághoz viszont a fizikailag megfelelő sorköteles embereket vezényelték. A sorozás 162 Daniele Renier (1768-1851) ősi velencei család sarja, apja Velence utolsó előtti dézsája volt. Daniele Velence sindaco-ja a prima dominazione és az Itáliai Királyság alatt. 1817-től 1837-ig kormányzósági tanácsos, 1817. dec. 16-tól birodalmi gróf. Jellemző befolyásának mértékére, hogy kortársai csak „il Conte” (a Grófi néven emlegették. 163 Laven, D.\ Venice. 127. 164 Franz Josef Hannibal Graf von Hohenwart (1771-1844) ősi arisztokrata család sarja. Firenzében nevelkedett, jog- és természettudós, az Adria-mente kiváló ismerője, 1816-tól 1820-ig kormányzói tanácsos Velencében. 165 Laven, D.: Venice. 128-129. 166 A pátens teljes szövege elérhető itt: Raccolta, 1820. II. köt. 117-162. 167 Ellentétben a Monarchia más tartományaiban alkalmazott hadkiegészítési rendszerektől.
