Századok – 2014

KÖZLEMÉNYEK - Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814-1820 III/665

704 TINKU BALÁZS a Hohenwart-féle „önkéntes regisztrációs módszer” alapján zajlott. Bűnözőket nem lehetett besorozni. A hadkiegészítés alól felmentést kaptak mindazok, akik jelentős társadalmi értékkel” bírtak. A közszolgálatot ellátók esetében ez csak a felsőbb rétegnek járt, rendőrök, kishivatalnokok sorkötelezettek voltak. Kivételt képeztek még az egyházi személyek, egyetemi tanárok, a kimagasló eredményt elérő egyetemisták és az itáliai hadseregben már szolgálatot teljesí­tő vagy onnan dezertáló katonák is. Ezen felül a pátens hosszan felsorol még egyéb speciális aleseteket, amelyek szintén mentességet garantálnak.'*’8 A pol­gári adminisztráció sikerét jelzi az is, hogy a korábbi sorozási összeírásokat (.anagrafe) a helyi önkormányzatokhoz (delegátusok) utalták ki és nem a főhadparancsnokságokhoz. Ez a hadkiegészítési törvény a korábbinál nagyobb terhet jelentett a lakosság számára, ám a Habsburg Monarchia többi „részálla­mainak” hadkiegészítési törvényeihez képest a legenyhébbnek számított. Eh­hez hasonló enyhe törvény csak Tirolban létezett - igaz ott „vészhelyzet” ese­tén akár teljes mozgósítást is el lehetett rendelni. Az önkéntes regisztrációs rendszer rendkívül gyakorlatiasan működött. Minden év december 1-jére egy megjelölt helyre összegyűltek az érintett lako­sok, ahol a katonai és civil biztosok felmérték a lakosokat, számba vették a kifo­gásaikat, majd mindenkit hazaeresztettek. Akik nem tudtak személyesen meg­jelenni, azoknak helyettest kellett küldeniük. Ezután a biztosok megvizsgálták a felmentési kérelmeket, a hónap végére pedig elkészítették az ellenőrzött re­gisztert. Akik hamis adatokat adtak meg, igazolatlanul nem jelentek meg vagy egyszerűen elutasították a felmentési kérelmüket, azok automatikusan felke­rültek a listára. Januárban a listákat elküldték minden egyes faluba, ahol tíz napig lehetett helyreigazítást kérni. A helyreigazított listákat ezután a delegá­­tusi hivatalban gyűjtötték össze, ahol a hivatal katonatisztekkel egyetértésben újra átnézte az adatokat és öt kategóriába osztották a jelölteket. Az első cso­portba a (végül) teljes felmentést nyerők kerültek, a másodikba a jog szerint el­ítéltek kerültek, a harmadikba azok, akik először kerültek sorozási bizottság elé, a negyedikbe azok, akiknek semmilyen mentességük nem volt és az ötödik­be azok, akiknek volt valami enyhítő körülményük. A harmadik és negyedik csoport tagjaiból sorsolás útján1"" kiválasztották az előre meghatározott létszá­mú jelöltet, akik kötelesek voltak bevonulni. Az ötödik csoportból is elvileg kel­lett volna sorsolás útján választani, de erre ritkán került sor, mert a császári-ki­rályi hadsereg pénzügyi okokból nem tartott igényt minden újoncra.168 169 170 Az újon­cokat a communé-k összegyűjtötték és csoportosan az adott delegáció székváro­sába küldték. Itt az orvosi vizsgálat után az újonc megkezdte nyolcéves katonai szolgálatát. Ez alól csak két esetben lehetett kivétel; ha az illető talált egy meg­felelő helyettest, aki kiváltotta az ő szolgálatát;171 vagy ha az orvos alkalmatlan-168 Például ha az illető volt a család egyetlen kenyérkeresője, akkor jó eséllyel addig el tudta odázni a sorozást, amíg elérte a 24. életévét. 169 A sorsolást mindig nyilvános helyen végezték. 170 Laven, DVenice. 132-133. 171 A helyettes életkora szerint 25 és 36 év közötti lehetett, az így felmentett jelöltnek pedig 350 líra óvadékot kellett letétbe helyeznie, ami a 8 év letelte után visszajárt neki. Ha a helyettes de­zertált, az óvadék nem járt vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents