Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814-1820 III/665
A LOMBARD-VELENCEI KIRÁLYSÁG ... 1814-1820 699 sok miatt. Ezekből a katonákból 1814 februárjában egy szabadcsapatot (Freikorps) állítottak fel három zászlóaljjal. Ez magába foglalta a britek által 1813 őszén megszervezett Olasz Légió emberanyagát, akik a Légió feloszlatása után a Freikorpsba lettek átirányítva. Januárban felállításra került még egy négy századból álló hegyi-vadászcsapat {Berg-Jägerkorps) piemonti és dél-tiroli önkéntesekből, valamint márciusban egy két századból álló vadászegység (Jägerkorps), de sem ezek, sem a Freikorps nem vett részt a hadműveletekben és rövidesen feloszlatásra is kerültek. A három csapattest együtt valamivel több, mint ezer főnyi — kétes harcértékű — haderőt jelentett.146 Eugene de Beauharnais lemondása után nyilvánvalóvá vált az osztrák vezetés számára, hogy valamit kezdeni kell az egykori itáliai hadsereg romjaival; a közkatonákkal és a tapasztalt tisztekkel egyaránt. Ferenc császár április 26-i rendelete szerint négy sorgyalogos ezredet, négy könnyűgyalogos zászlóaljat és egy svalizsérezredet kell szervezni belőlük. Ez meglehetősen enyhe követelménynek számított, mivel a felbomlott olasz haderő katonai potenciálja147 impozánsnak tűnt - papíron. Ugyanis a francia hadszervezési modellt követő olasz ezredek mérete alacsonyabb volt, mint az osztrák ezredeké. Továbbá azt sem vették számításba, hogy a hadjárat végére az itáliai-francia csapattestek létszáma kritikus mértékben lecsökkent. Ennek ellenére nem lehet rugalmatlansággal vagy „érzéketlenséggel” vádolni a császári hatóságokat, mert Reuß-Plauen herceg rendelkezése szerint az 1814. évi sorozást el kell halasztani májusról júliusra, vagyis aratás utánra.148 Ez volt a herceg egyik utolsó hadszervezési rendelkezése, mivel Bécsben már eldöntötték, hogy egy különmegbízottat bíznak meg a feladat végrehajtásával. Májusban kinevezték Annibale Sommariva149 altábornagyot a folyamat felügyeletével. A lombardiai származású Sommariva altábornagy a régi, osztrák arisztokrata elithez tartozott, így személyében egy megbízható, tapasztalt katona került a megfelelő posztra. A rendelet szerint a Lombard-velencei Királyság területén született minden tiszt számára lehetőség nyílt, hogy a Habsburg hadseregbe rangjának megtartása mellett átléphessen, míg a közkatonák esetében a korábban érvényes 4 éves szolgálati időt ismerték el a belépés idejétől számítva. Rájuk a korábbi katonai törvények vonatkoztak, ami sokkal kedvezőbb volt az érvényben lévő császári-királyi előírásoknál.150 A hadszervezésnek június 15-ére be kellett volna fejeződnie, ám a határidő túl szoros volta miatt Sommariva halasztást kért, de az új időpont (július 1.) sem volt kedvére. Július elejére még messze nem voltak hadrafogható állapotban az új ezredek, ami146 Lawrence Sondhaus: In the service of the Emperor. Italians in the Austrian Armed Forces 1814-1918. (East-European Monographs, No. CCXCI.) New York, 1990. (a továbbiakban Sondhaus, L.: Emperor.) 12. 147 Lásd Melléklet III. 148 Rath, J.: The Habsburgs. 306. 149 Annibale Marchese di Sommariva (1755-1829) 1814-ben hadtestparancsnok az itáliai hadseregben, 1817-től táborszernagy. 1816. november 21-től birodalmi gróf, 1825-től haláláig a Trabanten Leibgarde és a Hofburgwache kapitánya. 150 Például tilos volt fizikai büntetéseket alkalmazni a katonákkal szemben és az eltávokat is rugalmasabban kezelték.
