Századok – 2014

KÖZLEMÉNYEK - Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814-1820 III/665

696 TINKU BALAZS különbizottság, amely a kihallgatásokért felelt, február 17-i jelentése alapján a felkelés katonai vezetőjeként egyértelműen Lechi-t azonosította, Fontanelli és Zucchi részvétele nem bizonyosodott be, de az ítélethirdetéshez bevárták a Trevisan-különbizottság jelentését. Április 4-én összesítették a két jelentést és ítéletet hirdettek. A vezetők bűnösnek bizonyultak a francia-itáliai büntetőtör­vénykönyv öt pontjában,131 úgy mint összeesküvésben, felség- és hazaárulásban és felkelés szításában. A legsúlyosabb büntetést Bartolomeo Cavedoni és Ber­nardo Latuada kapta (10 év száműzetés), az összeesküvés többi vezetője; Bellotti, Gasparinetti, és Lechi 5 év börtönt és fejenként 2.000 líra büntetést, Rasori 3 év börtönt és 1.000 líra büntetést kapott, míg Marchal-t, Fontanelli-t és Zucchi-t felmentették. Mivel utólag több hibát is feltártak a megbízottak, ezért a császár egyetértésével október 11-én újratárgyalták az ítéleteket. Bellegarde, Saurau, Valeri és Della Porta azonban erősen ellenezték a per újrakezdését és minden befolyásukat latba vetették, hogy a nyugalom érdekében lezárják a kellemet­lenné vált ügyet.133 134 Bürokratikus huzavona kezdődött, aminek végén az ügyet nem tárgyalták újra, sőt, Ferenc császár még enyhítette is az ítéletek többségét! Cavedoni és Latuada büntetését két évben, Bellotti, Gasparinetti, Lechi és Rasori büntetését 18 hónapban állapították meg. Az ítéleteket 1816. szeptem­ber 17-én olvasták fel Mantovában.135 Az előzmények és az ideiglenes kormány­zat helyzetének ismeretében meglepőnek mondható, hogy ilyen enyhe ítéletek születtek. Ferenc császár akár példát is statuálhatott volna, mint ahogy a kicsit későbbi mantovai persorozatban, a hadbírósági perek során tette. A császár, Bellegarde vagy az olasz bírók és tanácsosok előrelátása játszotta-e a főszere­pet, talán már nem derül ki, mert azok a levéltári források nagyrészt megsem­misültek vagy kallódnak, amelyeket John Rath még feldolgozhatott a bécsi ku­tatásai alatt. A Pellico-Maroncelli-ügy néven elhíresült perről csak egy áttekintést kívá­nok nyújtani annak sajátos kontextusa miatt. 1820-ban már nagyon előrehala­dott stádiumban járt a milánói titkosrendőrség adatgyűjtése a különböző sza­badkőműves csoportosulásokról, amikor Nápolyban felkelés tört ki. Saurau kormányzó úgy vélte, ideje eredményt is felmutatni, hogy egy esetleges felke­lést megelőzzenek. Az II Conciliatore betiltása után megélénkült a levelezés a lombardiai és a piemonti szabadkőművesek közt, amiből a milánói rendőrhiva­talban arra következtettek, hogy a már említett Gifflenga szárd-piemonti tá­bornok vezetésével felkelés kezdődik.136 A megelőzés érdekében október 6-án Piero Maroncellit letartóztatták, 13-án pedig Silvio Pellico-t, az ismert irodal­márt, majd pár napon belül több köztiszteletben álló liberális értelmiségit is. A letartóztatottakban három közös vonás volt; a betiltott II Conciliatore írói vagy előfizetői voltak, piemonti származásúak voltak vagy rendelkeztek valamilyen piemonti kötődéssel és kapcsolatban álltak a szabadkőműves mozgalmakkal. 133 Rath, J.: The provisional Regime. 298. A 76., 87., 89., 103. és 105. paragrafusokról van szó. 134 Uo. 302. 135 Uo. 303. 136 Donald E. Emerson: Metternich and the political police. Security and subversion in the Hapsburg monarchy 1815-1830. The Hague, 1968. 78.

Next

/
Thumbnails
Contents