Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814-1820 III/665
696 TINKU BALAZS különbizottság, amely a kihallgatásokért felelt, február 17-i jelentése alapján a felkelés katonai vezetőjeként egyértelműen Lechi-t azonosította, Fontanelli és Zucchi részvétele nem bizonyosodott be, de az ítélethirdetéshez bevárták a Trevisan-különbizottság jelentését. Április 4-én összesítették a két jelentést és ítéletet hirdettek. A vezetők bűnösnek bizonyultak a francia-itáliai büntetőtörvénykönyv öt pontjában,131 úgy mint összeesküvésben, felség- és hazaárulásban és felkelés szításában. A legsúlyosabb büntetést Bartolomeo Cavedoni és Bernardo Latuada kapta (10 év száműzetés), az összeesküvés többi vezetője; Bellotti, Gasparinetti, és Lechi 5 év börtönt és fejenként 2.000 líra büntetést, Rasori 3 év börtönt és 1.000 líra büntetést kapott, míg Marchal-t, Fontanelli-t és Zucchi-t felmentették. Mivel utólag több hibát is feltártak a megbízottak, ezért a császár egyetértésével október 11-én újratárgyalták az ítéleteket. Bellegarde, Saurau, Valeri és Della Porta azonban erősen ellenezték a per újrakezdését és minden befolyásukat latba vetették, hogy a nyugalom érdekében lezárják a kellemetlenné vált ügyet.133 134 Bürokratikus huzavona kezdődött, aminek végén az ügyet nem tárgyalták újra, sőt, Ferenc császár még enyhítette is az ítéletek többségét! Cavedoni és Latuada büntetését két évben, Bellotti, Gasparinetti, Lechi és Rasori büntetését 18 hónapban állapították meg. Az ítéleteket 1816. szeptember 17-én olvasták fel Mantovában.135 Az előzmények és az ideiglenes kormányzat helyzetének ismeretében meglepőnek mondható, hogy ilyen enyhe ítéletek születtek. Ferenc császár akár példát is statuálhatott volna, mint ahogy a kicsit későbbi mantovai persorozatban, a hadbírósági perek során tette. A császár, Bellegarde vagy az olasz bírók és tanácsosok előrelátása játszotta-e a főszerepet, talán már nem derül ki, mert azok a levéltári források nagyrészt megsemmisültek vagy kallódnak, amelyeket John Rath még feldolgozhatott a bécsi kutatásai alatt. A Pellico-Maroncelli-ügy néven elhíresült perről csak egy áttekintést kívánok nyújtani annak sajátos kontextusa miatt. 1820-ban már nagyon előrehaladott stádiumban járt a milánói titkosrendőrség adatgyűjtése a különböző szabadkőműves csoportosulásokról, amikor Nápolyban felkelés tört ki. Saurau kormányzó úgy vélte, ideje eredményt is felmutatni, hogy egy esetleges felkelést megelőzzenek. Az II Conciliatore betiltása után megélénkült a levelezés a lombardiai és a piemonti szabadkőművesek közt, amiből a milánói rendőrhivatalban arra következtettek, hogy a már említett Gifflenga szárd-piemonti tábornok vezetésével felkelés kezdődik.136 A megelőzés érdekében október 6-án Piero Maroncellit letartóztatták, 13-án pedig Silvio Pellico-t, az ismert irodalmárt, majd pár napon belül több köztiszteletben álló liberális értelmiségit is. A letartóztatottakban három közös vonás volt; a betiltott II Conciliatore írói vagy előfizetői voltak, piemonti származásúak voltak vagy rendelkeztek valamilyen piemonti kötődéssel és kapcsolatban álltak a szabadkőműves mozgalmakkal. 133 Rath, J.: The provisional Regime. 298. A 76., 87., 89., 103. és 105. paragrafusokról van szó. 134 Uo. 302. 135 Uo. 303. 136 Donald E. Emerson: Metternich and the political police. Security and subversion in the Hapsburg monarchy 1815-1830. The Hague, 1968. 78.
