Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814-1820 III/665
A LOMBARD-VELENCEI KIRÁLYSÁG ... 1814-1820 697 Velencében a fellebviteli bíróság különbizottsága élén Antonio Salvotti137 bíró kapta meg az ügyet. A házkutatások és levelezésük átvizsgálása után nem találtak konkrét részvételi szándékra utaló bizonyítékot vagy tervet egy lehetséges összeesküvés kirobbantásáról. Mindössze annyit sikerült bizonyítani, hogy szabadkőműves kapcsolatokkal rendelkeznek. Ennek ellenére Salvotti 1821. augusztus 10-én ítéletet is hirdetett; Piero Maroncelli,138 Silvio Pellico139 és Angelo Canova140 halálbüntetést, Adeodato Ressi141 és Giacomo Rezia életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Az II Conciliatore alapítóját és támogatóját, Federico Confalonieri-t142 december 13-án tartóztatták le és az augusztusi ítélethirdetés szerint ő is halálbüntetést kapott. A nápolyi és a piemonti mozgalmak elcsendesítése után azonban Ferenc császár 1822. február 6-án kegyelmet gyakorolt; Maroncelli húsz, Pellico tizenöt, Canova és Ressi öt-öt, Rezia három év várfogságot kapott. Az ítéleteket a veronai Justizsenat megerősítette. Maroncelli és Pellico — akik 1830-ban végül teljes kegyelemet kaptak — Spielbergben, a többiek Laibachban (ma Ljubljana) raboskodtak. Confalonieri is kegyelmet kapott 1835-ben, ami esetében azt jelentette, hogy deportálták Amerikába.143 Talán célszerűbb lett volna olyan eseteket választani, amelyek közelebb állnak az igazságszolgáltatás mindennapi gyakorlatához, de két okból nem tehettem ezt meg. Egyrészt a forrás- és szakirodalmi bázisom nem tette ezt lehetővé, másrészt úgy vélem, sokkal többet lehet megtudni a politikai-szálon történő igazságszolgáltatás eseteinek taglalása révén, mint egyszerű köztörvényes esetek feldolgozásával. A lombard-velencei igazságszolgáltatásról és büntetési gyakorlatáról szóló legrelevánsabb szakirodalom is a későbbi évtizedeket preferálja.144 Megállapítható, hogy az igazságszolgáltatás, mint hatalmi ág az új Királyságban a nagy központi függőség ellenére is meglehetősen „önállónak” és „függetlennek” volt mondható, bár a korszakban ezeket a fogalmakat még nem tartották kulcsfontosságúnak. Mindez természetesen nem jelentette azt, hogy a császári akarat ne tudott volna befolyásolni ítéleteket akár közvetetten (a kormányzók vagy a Justizsenat révén) vagy közvetlenül saját császári akarata révén. Kétségtelen fejlődés ennek ellenére az, hogy a Királyság jogi környezete nem szakadt el a napóleoni eredetű, modern jogszolgáltatás irányvonalától sem annak szellemiségét, sem annak strukturális szervezését figyelve, sőt, meglepő 137 Antonio Salvotti (1789-1866) dél-tiroli származású jogász. 1815-től a veneto-i fellebviteli bíróság tisztviselője, majd a milánói fellebviteli bíróság tanácsosa. Évtizedes munkássága során „bizonyos hírnevet” szerzett magának. 138 Piero Maroncelli (1795-1846) zenetudós, egyetemi tanár. 139 Silvio Pellico (1789-1854) piemonti származású, a korszakban híres irodalmár. A börtönéveiről írt 1832-ben kiadott írása, a Börtönéveim (Le mié prigioni) emelték az Habsburg-ellenesség ikonjává. 140 Angelo Canova (1781-1854) piemonti származású irodalmár. 141 Adeodato Ressi (1768-1822) a Ciszalpin Köztársaságban tisztviselő, egyetemi tanár. A velencei börtönben halt meg. 142 Federico Confalonieri gróf (1785-1846) Habsburg-párti lombard liberális mecénás, az II Conciliatore alapítója. 143 Benedikt, HKaiseradler. 157-158. 144 Lásd: Amministrazione della giustizia penale e controllo sociale nel Regno Lombardo- Veneto. Szerk.: Giovanni Chiodi - Claudio Povolo. Verona, 2008.
