Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814-1820 III/665
A LOMBARD-VELENCEI KIRÁLYSÁG ... 1814-1820 693 hadbíróságok gyakorlatát (Commissione straordinaria di guerra)."1 Minden delegátusnak, mint jogelődjüknek, a prefektusoknak hűségesküre kellett köteleznie minden egykori tisztet, és letartóztattatni azokat, akik ezt megtagadták. A tisztek levelezését ellenőrizték a rendőrség által, de gyakran annyi is elég volt a vádhoz, ha a tisztnél megtalálták a rimini felhívás egy példányát vagy más, felkelésre buzdító írást. A vádlottakat ez év őszén Mantovába szállították, ahol egy nagy tárgyaláson hozták meg az ítéleteket. Nem véletlen a város megválasztása sem, hiszen a korabeli Eszak-Itália egyik legjobban kiépített erődvárosáról van szó, ahol a katonaság könnyedén kézben tudta tartani az uralmat.117 118 November 18-án mindazok, akik valamilyen kapcsolatban álltak az ellenséggel halálbüntetést vagy sáncmunkával súlyosbított várfogságot kaptak. Később, 1816-ban Ferenc császár néhány esetben kegyelmet gyakorolt és egyetlen kivégzésre sem került sor.119 Ez az eset még a háborús pszichózis szülte kései pótcselekvésnek is tulajdonítható, bár súlyosan demoralizáló hatással volt a frissen Habsburg uniformisba bújt tisztikar számára. A másik két eset azonban jogilag ennél sokkal inkább alá volt támasztva, ezért több levonható tanulsággal is szolgál. Már Murat hadjárata előtt, tehát a fent leírt mantovai per előtt szerveződni kezdett egy Habsburg-ellenes felkelés, ami a megszálló hatalom kiűzését célozta meg vagyis egy szervezett államelleni összeesküvésnek kell tekinteni. Szemben a fenti példával, ezt nem lehet egyedi esetek összességének tekinteni, hanem komoly, „reális” veszélynek. 1814 nyarán Haager rendőrminiszter egyre több olyan jelentést kapott, miszerint egy bresciai-milánói vezetésű összeesküvés felkelés kirobbantását tervezi 1814. július 10-ére.120 Bellegarde és a velencei rendőrfőnök, Anton von Raab azonban úgy vélte, nem kell jelentős megmozdulástól tartaniuk. Július 15-én jelentés érkezett, hogy egy bizonyos Comelli gróf szervezi a felkelés és brit támogatókat keres hozzá. Comelli tervét nehezen lehetne reálisnak nevezni, mivel külföldi olasz emigránsok partraszállására alapozva akart vereséget mérni az osztrákokra, hogy a Római Birodalomhoz hasonló államot hozzon létre. Egy besúgó, bizonyos St. Agnan révén kiterjedt kapcsolati háló képe sejlett fel Haager előtt, ami Dél-Tiroltól Szicíliág ér, ám kevés befolyásos támogatót képes mozgósítani. A csoport több olasz tábornokot is megkörnyékezett, de csak Teodoro Lechi ígérte meg csatlakozását a mozgalomhoz. A kapcsolatfelvételt a szabadkőműves milánói, centrista többségű Józsefpáholy koordinálta, akik sokkal gyakorlatiasabban álltak hozzá a szervezéshez, mint Comelli. Az igazgatók az olasz tisztek révén a Habsburg Monarchia újonnan felállított olasz ezredeire alapozták a felkelés megindulásának sikerét, meghatározták, hogy melyik csapattestnek milyen városokat kell elfoglalnia, majd 117 Helfert, J. A.: Kaiser Franz. 147. 118 Szemben Milánóval vagy más, részben megerődített városokkal, amiként az 1848 márciusában ki is derült. 119 Hans Kramer: Österreich und das Risorgimento. Wien, 1963. 199. Az esetről sajnos átfogó, releváns írás nem olvasható, a források pedig elérhetetlenek, így csak egy adatot találtam a tisztek számára vonatkozóan; Heinrich Benedikt szerint 444 tisztet vontak vizsgálat alá Mantovában. Benedikt, H.\ Kaiseradler. 116. 120 Rath, J.: The provisional Regime. 243-244.
