Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Tinku Balázs: A Lombard-velencei Királyság létrehozása, kiépülése 1814-1820 III/665
694 TINKU BALAZS végül Peschiera, Bergamo és Crema felől meg kell támadniuk Milánót.121 Ezután a cél Bellegarde foglyul ejtése és a népfelkelés teljessé tétele. Bombelles gróf,122 akinek Párizsban St. Agnan az összeesküvést elárulta, nem volt túl jó véleménnyel St. Agnanról és csak egy pénzéhes provokátort látott benne, de az általa elmondottak egybevágtak a rendőrségi jelentésekkel. A végső lökést meglepő módon nem az ő vallomása, hanem Alessandro De Rege di Gifflenga123 szárd-piemonti tábornok jelentése adta meg. Gifflenga megírta a szárd-piemonti hatóságoknak, hogy lombardiai szabadkőművesek (Pino és Fontanelli) megkeresték őt, legyen a felkelésük vezére. A szárd-piemonti hatóságok továbbították a jelentést a milánói rendőrfőnöknek, aki azonnal kapcsolatba lépett Bellegardé-val.124 A kérdés már csak a felkelés időpontja volt, minden mást tudtak Milánóban, amikor november 18-án jelentés jött Bellegardé-hoz, miszerint következő nap indul a felkelés. Bellegarde azonnal cselekedett. Félreverette a harangokat, megerősítette az őrségeket és járőröket küldetett ki. A jelentést elküldte Velencébe is, ahol Reuß-Plauen herceg hasonló intézkedéseket hozott meg.125 Mivel nem történt semmi, ezért Bellegarde javasolta Ferenc császárnak az olasz ezredek mielőbbi kivonását. Raab egyik ügynöke, bizonyos Cheluzzi néhány napon belül megszerezte a vezetők és részvevők teljes listáját, St. Agnan pedig kiismerte az összeesküvők kapcsolati hálóját és anyagot gyűjtött az összeesküvés bizonyítására, így hamarosan megindultak a letartóztatások. December 3-áról 4-ére virradó reggel az összeesküvés szervezőit126 letartóztatták. A következő hetekben sor került a többi összeesküvő letartóztatására is, egyedül Comelli gróf menekült meg. A vádlottakat Mantova erődjébe szállították, ahol megindult kihallgatásuk. Bellegarde december 6-án rendelkezett egy jogi előkészítő bizottság felállításáról, amelynek elnöke a veneto-i fellebviteli bíróság tagja, Francesco della Porta lett, tagjai pedig Filippo Ghislieri-Calderini, Rábán Spiegel vezérőrnagy és Franz Weiss von Rettemberg őrnagy. A foglyok kihallgatása kínzás és más „sérelem” nélkül ment végbe, ami részben a foglyok együttműködésének is köszönhető. A letartóztatott vezetők vallomásai alapján Bellegarde nagyon gyorsan képet kapott az összeesküvés valódi mértékéről, terveiről és tagjairól.127 A felkelés katonai vezetőjének Teodoro Lechi-t nevezték meg, Achille Fontanelli-121 Uo. 257. 122 Charles-René de Bombelles (1785-1856) francia királypárti, emigráns katonatiszt, aki császári-királyi szolgálatba állt a napóleoni háborúk alatt. 1834-ben feleségül vette — Metternich közvetítésével — Mária Lujza pármai hercegnőt, Napoleon második feleségét és Párma főminisztere lett. 123 Alessandro De Rege di Gifflenga (1774-1842) piemonti származású gróf, aki a napóleoni francia, majd itáliai hadseregben harcolt. Az Itáliai Királyság bukása után a Szárd-piemonti Királyság hadseregének szolgálatába lépett, mint tábornok. Ismert volt liberális nézeteiről és szabadkőműves kapcsolatairól. 124 R. John Rath: The Habsburgs and the Public Opinion in Lombardy-Venetia, 1814-1815. In: Nationalism and Internationalism. Essays Inscribed to Carlton J. H. Hayes. Szerk.: Edward Mead Earle. New York, 1950. (a továbbiakban Rath, J.: The Habsburgs.) 326-328. 126 Rath, J.: The provisional Regime. 261. 126 Antonio Gasparinetti ezredes, Bernardo Soveri Latuada, Giovanni Battista Marchal jogászok és Giovanni Rasori egyetemi tanár. 127 Uo. 276-278.
