Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Forradalmár emigránsok nyomában - a bécsi rendőrség ügynökei külföldön az 1850-es években III/601
618 DEÁK ÁGNES sek), 1856-tól már csak évente gyűltek össze valamikor nyáron. Egyetlen év maradt csak ki: 1861-ben ugyanis nem került sor találkozóra. Ausztria egy kivétellel (1865. június) valamennyi konferencián képviseltette magát.80 A tájékoztató „hetijelentések” számát illetően egy kimutatás áll rendelkezésre: az 1854. január 1. - 1855. június 30. közötti időszakban összesen 95 hetijelentés cirkulált a tagok között, ezekben 861 információs tétel szerepelt, melyek közül 267-et Drezda, 258-at Berlin, 121-et Bécs, 87-et Hannover, 85-öt München, 30-at Stuttgart és 13-at Karlsruhe szolgáltatott.81 A számadatok jelzik, hogy a szervezett együttműködés motorja továbbra is Poroszország és Szászország volt, Kempen lelkesedése viszont kezdetben meglehetősen mérsékelt maradt. A koordinált információgyűjtés és -csere fókuszában célcsoportként a kommunista és demokrata mozgalmak, a munkásmozgalom, az Eszak- Amerikában, Angliában, Svájcban és Franciaországban élő, magyar, lengyel és olasz politikai emigránsok, valamint szabadkőműves páholyok álltak. Kiemelt feladatnak tekintették a sajtó- és röpiratirodalom megfigyelését, az útlevéleljárás egyeztetését, a munkásmozgalom térnyerésének megakadályozását a rendőri eszközök mellett szociálpolitikai lépésekkel is. Továbbra sem volt egységes gyakorlat arra vonatkozóan, hogy a szervezetben az adott államot mely rendőri vezető képviselje. Vagy a főváros rendőrigazgatója volt a kapcsolattartó személy (például Poroszországban, Ausztriában, Bajorországban, Württembergben, Hannoverben) vagy a belügyminisztérium speciálisan ezzel megbízott miniszteri tanácsosa (például Szászországban, Badenben).82 Kempen hivatalba lépése után próbálta elérni, hogy Ausztriát ne a mindenkori bécsi rendőrigazgató, hanem az ő hivatalának valamely munkatársa képviselhesse, s kérte Buol-Schauenstein külügyminisztertől, hogy hivatalos jegyzékben értesítsék a résztvevő államokat, hogy információikat a jövőben ne Weißhoz, hanem hozzá intézzék. Az ellenvetéseket Dr. Karl Georg Wermuth, a hannoveri rendőrigazgató fejtette ki. Eszerint az 1848 előtti gyakorlat, amely az államrendőrségi irányítást minden államban a legfelső szintre koncentrálta, nem volt sikeres. Mivel a fővárosokban összpontosul a felforgató tevékenység, a fővárosok rendőri vezetőinek közvetlen írásbeli és szóbeli együttműködésére kell alapozni a koordinációt, amit viszont igen sikeresnek minősített.83 Buol kommentár nélkül továbbította az iratot Kempennek, aki egyet nem értését nyilvánította arra hivatkozva, hogy a legtöbb államban a fővárosi rendőri vezető egyben az országos rendőri ügyek vezetője is, Weiß viszont nem rendelkezik a hatáskörén kívül eső szükséges információkkal. Ennek ellenére egyelőre minden maradt a régiben, 1852. október közepén Kempen kénytelen volt engedé80 Verzeichnis sämtlicher Polizeikonferenzen des „Polizeivereins” (1851-1866). In: Siemann: Der „Polizeiverein” deutscher Staaten 31-32. 81 Sächsischer Bericht über Entstehung und Wirkungskreis des „Polizeivereins” (1855. aug.szept ). In: Siemann: Der „Polizeiverein” deutscher Staaten 28-31. 82 Siemann: Der „Polizeiverein” deutscher Staaten 4. 83 Kempen levélfogalmazványa Buol-Schauensteinhoz, Bécs, 1852. jún. 30., Wermuth levele Buolhoz, Hannover, 1852. aug. 6. „Centralisation der polit. Untersuchungen. Versammlung deutscher Polizei-Chefs. Polizei: Conferenz” címmel akta. HHStA, IB BM 142/1852.
