Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Forradalmár emigránsok nyomában - a bécsi rendőrség ügynökei külföldön az 1850-es években III/601
A BÉCSI RENDŐRSÉG ÜGYNÖKEI KÜLFÖLDÖN AZ 1850-ES ÉVEKBEN 619 lyezni Weiß számára a soron következő konferencián való részvételt.84 Nem sikerült tehát azonnal érvényesíteni a maga akaratát ebben a kérdésben, láthatóan az, hogy Bécsben önálló rendőri hatóság létezett — mégpedig egy katona vezetése alatt — más államok rendőri vezetői számára nem volt kívánatos minta, s nemcsak praktikus megfontolások rejtőztek a vonakodás hátterében. A berlini osztrák nagykövet például azt jelentette 1853 nyarán, hogy véleménye szerint Hinckeldey hiúságból ragaszkodik ahhoz, hogy az együttműködés keretében fővárosi rendőrigazgatók érintkezzenek egymással szigorúan a paritás elve alapján, mert azokat tekintheti magával egyenrangúnak, míg Kempent kénytelen lenne magasabb pozíciójúként kezelni.85 A terv, hogy a kooperáció mellett egy közös rendőri csúcsszervet létrehozzanak, nem került le teljesen a napirendről, a kriminálügyekért felelős berlini rendőrigazgató, Wilhelm Johann Stieber például 1854 nyarán ennek szükségességét fejtegette a prágai rendőrigazgató előtt.86 1852 őszén Buol-Schauenstein kezdeményezte, hogy hatékonyabbá kell tenni a németországi együttműködést, közös erővel rendezni Frankfurt szabad város rendőrügyeit.87 A szorosabb integráció azonban nem jött létre. Kempennek jól érzékelhetően — a személyi kérdéseken túl is — fenntartásai voltak a konferenciák és az alkalmi együttműködés hatékonyságát illetően, s naplójának tanúbizonysága szerint az uralkodó is osztotta véleményét.88 Mindemellett 1853 tavaszától kezdve nagyobb intenzitással vett részt Kempen az együttműködésben, ráadásul Weißnak a bécsi rendőrigazgatói posztról való elmozdítása után elérte, hogy Engelshofen képviselje Ausztriát. Mindemellett a nemzetközi kooperáció egy új iránya is kialakulóban volt. 1853 tavaszán ugyanis a bécsi nápolyi nagykövet jelezte, hogy kormánya kezdeményezi az államrendőrség terén az együttműködést az Osztrák Császársággal. Kempen kedvezően fogadta az ajánlatot, de feltételül szabta — okulva a német példán —, hogy az együttműködés a két állam központi rendőri szervének kooperációjára épüljön. A nápolyiak viszont azt kérték, hogy a kapcsolattartás közvetlenül a nápolyi és a bécsi rendőrigazgató között történjék. Kempen ugyan nem emelt kifogást, de leszögezte, nem fogadhatja el, hogy a bécsi rendőrigazgató egyfajta univezális közvetítő legyen a külföldi államrendőrségi levelezések lebonyolításában, mert az idegen a birodalomban kiépített rendőri szervezet alapelveitől.89 Az együttműködési kísérlet az itáliai „baráti” államokkal azután nem bizonyult életképesnek és elhalt, 1856 őszére már mindenképpen. 84 Kempen levélfogalmazványa Buol-Schauensteinhoz, Bécs, 1852. aug. 27., Kempen levélfogalmazványa Weißhoz, Bécs, 1852. okt. 15. HHStA, IB BM 142/1852. 85 Friedrich Thun und Hohenstein gróf berlini nagykövet jelentése Buol-Schauensteinhoz, Berlin, 1853. máj. 31. (másolat) HHStA, IB BM 2295/1853. 86 Sacher-Massoch prágai rendőrigazgató jelentése Kempenhez, Prága, 1854. jún. 28. AVA, OPB Präs. II. 4160/1854. 87 Összefoglaló a Legfelső Rendőrhatóság első ügyosztályának tevékenységéről aláírás és dátum nélkül [1856. október vége] AVA OPB Präs. I. 3265/1856. 88 Kempen naplója, 1855. júl. 12. Das Tagebuch des Polizeiministers Kempen 369. 89 Buol-Schauenstein átiratai Kempenhez, Bécs, 1853. márc. 18. jún. 25., Kempen válaszlevél fogalmazványai, Bécs, 1853. márc. 20., jún. 28. HHStA, IB BM 436/1853.
