Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Forradalmár emigránsok nyomában - a bécsi rendőrség ügynökei külföldön az 1850-es években III/601
606 DEÁK ÁGNES Az 1852 áprilisában feltehetőleg Engelshofen által készített összegző áttekintés elégedetten szólt a külföldön folyó államrendőrségi tevékenységről. Eszerint a Keleten működő ügynökség bár kisszámú volt, de a teendőiket „kitartással és ügyességgel” végző ügynökök megfeleltek feladatuknak. Általában véve megállapította, hogy az ügynökök nemcsak információkat tudnak szolgáltatni, hanem olyan pozícióban vannak, hogy befolyásolni is tudják a forradalmi „komiték” működését.23 A magyar történetírás az 1849-ben külföldre kényszerült magyar politikai emigráció történetének részeként már alapos vizsgálatokat folytatott e kérdésben, többen felvázolták, Bach milyen módszerekkel igyekezett „álmenekültekkel” és részben — Hajnal István szavaival élve — „a hontalanság alatt hitükben megrendült”24 menekültek beszervezésével kezdettől megfigyelés alatt tartani a magyar emigrációt. Az ügynökök jórészének kilétét is felfedték már a kutatók, hiszen ahogy 1919 után megnyílt az udvari levéltár a kutatók előtt, az egyik fő kutatási irány az emigráció történetének feldolgozása volt, mindenekelőtt a bécsi belföldre és külföldre vonatkozó államrendőrségi iratok, illetve az ún. Gendarmeriedepartement iratanyagának tanulmányozására támaszkodva.25 Mi egy újabb forráscsoport, a Bach belügyminiszter hagyatékában fennmaradt, idevágó iratok áttekintésével (melyeket egyébként már Frank Tibor is vizsgált és idézett Zerffi Gusztávról írott könyvében) kívánunk rövid összefoglalót nyújtani. Összesen öt időpontból állnak rendelkezésre táblázatos kimutatások, illet23 „...erscheint dieser Zweig des Dienstes durch eine kleine, aber seine Aufgabe mit Ausdauer und Geschick verfolgende Zahl Männer vertreten, die vortheilhaft vertheilt, und da es meist Parteigänger von Bedeutung sind, durch den eigenen Anfang unterstützt, wohl in der Lage sind, sich nicht nur über das revolut. Umtriebswesen verläßliche Kenntniß zu verschaffen, sondern dasselbe von ihrem günstigen Standpunkte an der Quelle (in den Comités selbst) mit Erfolg zu bekämpfen.” Feljegyzés aláírás nélkül, Bécs, 1852. ápr. 19. AVA, Nachlass Bach, Kt. 26. Hogy a „befolyásolás” milyen eszközökkel mehetett végbe, Frank Tibor kutatásaiból ismerjük, ő ugyanis rámutat arra, hogy Zerffi is igyekezett nemcsak egyszerű hírközlő, hanem az emigráció aktív bomlasztója is lenni, s másik példaként említi Egressy Gábor Kossuthhoz írott levelét, melyben Egressy Kossuth belgrádi megbízottját, az olasz Giuseppe Carossinit igyekezett befeketíteni Kossuth előtt. Frank: Egy emigráns alakváltásai 63., 69-70. 24 Hajnal: A Kossuth-emigráció Törökországban I. 328. 25 Tábori Kornél részletesen szólt Berndorff Alajosról (Tábori Kornél: Titkosrendőrség és kamarilla. Akták-adatok a bécsi titkos udvari és rendőrségi levéltárból. Bevezetőjét írta: Marczali Henrik. Bp. 1921.154-157.), Hajnal István kutatásai nyomán ismeijük Bangya János, Gelich Richárd, Philipp és Leopold Mandl, Gabriel Jasmagy, Kovács (Schmidt) Pál, Ullmann Frigyes, Szöllősy Nagy Ferenc, Pollák Móric, Batthyány István gróf nevét. (Hajnal: A Kossuth-emigráció Törökországban I. 159., 329-338.. 407.). Jánossy Dénes ezt a listát tovább bővítette: Egressy Gábor, Hrabovszky-Rosty százados, Waagner őrnagy (Viddin), Deésy őrnagy Pápafíy Miklós főhadnagy (Belgrad), Lórody, Házmán (Kütahya), Csemátony Lajos, Lederer Ede, és az „Alphons Dubois” és „Kiamil” álnéven jelentők (Párizs), a nem magyarok közül: Emil Elias Lattes, velencei forradalmár, Adolf Thunes - mindketten Londonban, Englander Zsigmond, Chaisés, alias Kaitzes Adolf bécsi irodalmárok (Jánossy: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában I. 67., 462-465.). Frank Tibor Zerffi Gusztávot azonosította és Egressy Gáborról szolgáltatott bizonyítékokat. (Frank-. Egy emigráns alakváltásai, Egressyre vonatkozóan lásd: 69-70. 238-240. 143-244., 247-248.); vö. Deák: A száműzött Kossuth 120., 356-357.; Nagy Csaba: Dr. Mandl Lajos a francia diplomácia szolgálatában (1848-1849). In: Adalékok a 16-20. századi magyar művelődés történetéhez. Szerk. Bálint István János (AZ OSZK Kiadványai, új sorozat 2.) Bp. 1987. 179-194.; Somlyói Tóth Tibor: Diplomácia és emigráció „Kossuthiana”. Bp. 1985. 105-124.
