Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567

Egy nemzet, amely kevesebb szegényből, kevesebb gazdagból, kevesebb hatalmas egyénből és kevesebb abszolúte impotensből tevődik össze, mint a világon bármely más nemzet; — egy nép, amelynél az egyenlőség hajlama gyökeret vert intézkedéseiben — egy ország már homogénebb és egyesültebb volt részeiben, mint bárki más, alávetve a kormánynak, centralizáltabbak, ügyesebbek és hatalmasabbak voltak, mint bármi más, és mégis, amelyben a szabadság szelleme mindig élénk volt, frissen elfogadva egy új jelleget, szélesebbé, rendszeresebbé, demokratikusabbá téve, és nyugtalanabbá vált, mint más országban: — ilyen volt Franciaország — ilyenek voltak fő vonásai amelyek jellemezték fiziognómiáját a tizennyolcadik század végén.

Ha most bezárjuk a történelem lapjait, és megengedjük, hogy elmúlt egy félszázad, tekintetbe kell vennünk, amit a közbeeső idő produkált - óriási változásokat figyelhetünk meg; de az új és hallatlan dolgok közepében könnyen felismerhetjük ugyanazokat a karaktervonásokat, amelyek megfogtak minket, egy fél évszázaddal korábban. A hatások ezért, mondják, a francia forradalom által jöttek létre, és szokás szerint eltúlozták őket.

Sohasem volt forradalom, kétségkívül, hatalmasabb, gyorsabb, destruktívabb és kreatívabb, mint a francia forradalom Különösen becsapnánk önmagunkat, ha azt hinnők, hogy ez egészen úján emelkedett ki a francia népből, és hogy egy építmény volt, amelyet úgy emeltek, hogy az alapozása azelőtt nem létezett. A francia forradalom a sokaságnak járulékos és másodlagos dolgokat teremtett, de minden elvileg fontos dologban csak az előzőleg már létező csírákat fejlesztette ki. Szabályozta, elrendezte és legálissá tette a nagy ügy hatásait, de nem maga volt az ügy.

Franciaországban az állapotok már egyenlőbbek voltak, mint máshol, a forradalom még tovább vitte ezt az egyenlőséget és bevezette a törvényekbe. A francia egy korábbi periódusban és teljesebben, mint más országban, felhagyott a terület minuciózus felosztásával, a számtalan független hatósággal, a feudális rendszerrel; a forradalom teljessé tette az egész ország unióját egyetlen testté. Már a központi hatalom kiterjesztette beavatkozását — inkább, mint más országban — a helyi ügyek intézésére; a forradalom azzal viszonozta, hogy a hatalom ügyesebb, erősebb és vállalkozóbb lett. A francia ember megértette, előbb, mint mások, és világosabban, mint mások, a szabadság demokratikus eszméjét; a forradalom megadta a nemzetnek önmagát, ha nem mindent a valóságban, legalább a felséghatalom megjelenését. Ha ezek a dolgok újaik, csak formában azok, és a fejlődésük fokában, nem elvileg és lényegükben.

Mindaz, amit a forradalom megtett, megtörtént volna előbb-utóbb nélküle is. Ez erőszakos és gyors folyamat volt, melynek segítségével a változások, melyek a társadalomban már létrejöttek, kiterjedtek a kormányzatra; törvényeket hoztak, hogy alkalmazzák azokat a szokásokhoz; és az irányítást már elvégezték a vélemények által, amelyeket közöltek a külvilággal.

Milyen részét őrizték meg a franciák a régi állapotoknak? Mi lett azokkal az elemekkel, amelyeket a klérus, a tiers-état és a nemesség képviselt? Milyen új felosztások következtek be az ősi monarchia felosztása után? Az arisztokratikus és a demokratikus érdekek milyen formába öltöztek jelenleg? Milyen váltó594 FENYŐ ISTVÁN