Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fenyő István: Csillagok együttállása. Tocqueville, J. S. Mill és a magyar centralisták III/567
TOCQUEVILLE, J. S. MILL ÉS A MAGYAR CENTRALISTÁK 593 jós fogságában, visszatekintve, utolsó s legtitkosabb gondolataiban azt a kifejezést használta, hogy „Polgártársaim” - alattvalóihoz szólva. (Lásd XVI. Lajos végrendeletét, a halála előtti napon írva.) Malesherbes [Tocqueville dédapja F.I.J mondta 1770-ben a királyról a királyság első bíróságának orgánumaként, húsz évvel a forradalom előtt, -„Ön, Felséges Uram, egyedül Istentől kapja koronáját, de nem vetheti el magától azt a hitet, hogy hatalma alattvalóinak önkéntes elkötelezettségéből következik. Franciaországban léteznek sérthetetlen jogok, amelyek a nemzetet illetik meg. Az Ön miniszterei nem veszik maguknak azt a merészséget, hogy ezt tagadják, de ha szükséges kipróbálni, csak azért esdeklünk, hogy Felséged ezt hiteles rendeletében tegye meg. Nem, Felség, minden törekvéseik ellenére, ők még nem voltak képesek meggyőzni Felségedet, hogy nincs különbség a francia nemzet és a rabszolgák nemzete között.” Utóbb hozzáteszi ehhez: „Amióta a közvetítő testületek impotensekké lettek vagy megsemmisültek, a nemzet maga hallgat ki - csak ez marad a nemzetnek, hogy tanácskozhasson Önnel.” (Lásd Figyelmeztetés a Semmitőszéknek, 1770.) A szabadság szelleme valóban inkább írásokban, mint cselekedetekben mutatja meg magát — inkább egyéni törekvésekben, mint kollektív vállalkozásokban —, gyakran inkább gyerekes és esztelen ellenzésben, mint komoly és rendszeres ellenállásban. A vélemény erejét még azok is elismerik, akiknek gyakran a lábára taposnak, hogy alanyai voltak erő és gyöngeség nagy alternatíváinak; ma teljhatalommal, holnap már alig észrevehetően; mindig rendszertelenül, szeszélyesen, meghatározatlanul; test szerv nélkül; a népfelség árnyéka inkább, mint a dolog maga. így van mindig egy néppel, amelynek van ízlése és szabadságvágya anélkül, hogy tudná, hogyan létesítsen népi intézményeket. Nem igaz, hogy mi azt hisszük, az emberek nem élvezhetik a függetlenség egy fajtáját, még vidéken is, ahol ilyen intézmények nem léteznek. Szokások és vélemények néha bizonyos kiterjedésben elegendőek; de ezekben a körülményekben az emberek sohasem lehetnek biztosak szabadságuk tartósságában, mert sohasem lehetnek biztosak abban, hogy minden pillanatban készek érvényesíteni azokat. Voltak idők, amikor a nemzetek nagyon szeretve függetlenségüket feláldozták magukat, arra tekintettek, hogy az csak egy másodlagos tárgy. A népi intézmények nagy hasznossága, hogy fenntartják a szabadságot azokban az időközökben, amelyeken belül az emberi ész mással van elfoglalva - a vegetatív élet egy fajtáját adják meg, amely fenntartja a létet a figyelmetlenség eme periódusaiban. Egy szabad kormány formái megengedik az embereknek, hogy ideiglenesen kifáradjanak a szabadságukban, anélkül, hogy elveszítenék azt. Amikor egy nép elhatározza, hogy rabszolga lesz, lehetetlen megakadályozni abban, hogy így tegyen; de szabad intézményekkel meg lehet tartani egy ideig függetlenségét, méghozzá hozzájárulása nélkül. * * *